Az �r�k �let ruh�ja

Z�rd�nk folyos�j�t sepertem, mikor hirtelen N�z�retben voltam. Sugallatot kaptam, hogy menjek oda �s j�rjam v�gig a v�rosk�t. Felismertem J�zus erej�t, hogy mindez elragadtat�sban t�rt�nik. Sz�vem annyira v�gy�dott mindig a n�z�reti J�zus ut�n, hogy ott is csak �t kerestem. V�gigj�rtam a h�zakat Az egyik h�zba �ppen bementem, ahonnan egy f�rfi l�pett ki. „Kit keresel?” – k�rdezte. – „A n�z�reti J�zust,” de r� se pillantottam, annyira elfoglalt J�zus keres�se. A f�rfi �gy folytatta: „Menj be ezen a kiskapun, ott van �desany�m; majd � megmondja, hol tal�lod �t” A f�rfi elt�nt, �n pedig bel�ptem. A szob�ban egy asszony �lt; kedves �s szeretetteljes von�sair�l azonnal felismertem a Sz�zany�t. Boldogan rohantam Hozz�, de Neki is csak azt hajtogattam, hogy J�zust keresem. „Fiam most ment ki a kapun” – mondta a Sz�zanya. E szavak hallat�ra azt hittem, v�gem van: elrejt�z�tt el�lem J�zus. ”Fiam mondta, hogy j�ssz, �s k�rt, mutassak meg neked valamit.”

Ekkor f�lemelt egy k�nt�st; olyan sz�p volt, hogy alig mertem r�pillantani. ”Ez a ruha az �r�k �let ruh�ja – mondta –, Cordula n�v�r�, aki ma �rkezik z�rd�tokba, a d�li �r�kban. (A n�v�r �rkez�s�r�l senki sem tudott). ”Sokat kell im�dkoznod �rte. ”A Sz�zanya ezut�n megmutatott egy m�g gy�ny�r�bb ruh�t: ”Ez Marcella n�v�r�. � k�s�rt el annak idej�n t�ged Belgiumba. Fiam meghagyta, hogy sokat kell im�dkoznod ez�rt a n�v�r�rt; k�l�nben nem tudja befogadni a sz�m�ra k�sz�tett kegyelmeket. �ldozat, engesztel�s!” A Sz�zanya egy harmadik leplet is megmutatott nekem: ”Ez a ti�d, az �r�k �let ruh�ja.” Egy pillanatig �gy �reztem, hogy a gy�ny�r�s�gt�l, amit l�ttam, nyomban meghalok. Ekkor a Sz�zanya jobb keze h�velyk- �s mutat�ujj�val finoman megfogta szerzetesi ruh�m b� ujjas�t, kicsit megemelte �s ezt mondta: ”Fiam �zeni: ahhoz, hogy az �r�kk�val�s�gban e ruh�t viselhessed, amit megmutattam, le kell vetned ezt a ruh�t.” Az elragadtat�s hirtelen v�get �rt. A t�rt�ntek sz�rny� zavarba hoztak. A reggeli szentmise ut�n azonnal k�z�ltem mindent f�n�kn�mmel, aki meg�rt�ssel, szeretettel hallgatott meg. S�rva k�rdeztem t�le, mikor �s hogyan kell levetnem ezt a szent ruh�t, �s mi�rt kell egyszer kil�pnem a rendb�l.

Im�dkoztam a tabern�kulum el�tt, s nem voltam k�pes belenyugodni abba, hogy az �r�k �let ruh�j��rt le kell majd vetnem ezt a szent ruh�t. Ekkor hallottam J�zus szavait: ”Amikor le kell majd tenned a szent ruh�t, akkor mindenki leteszi ott, ahol te �lni fogsz.”

D�lben pedig, amint a Sz�zanya megmondta, cs�ngettek, egy Cordula nev� n�v�r �rkezett, szerzetesi ruh�ban, Pozsonyb�l. Ez a fiatal, sz�parc� teremt�s a pozsonyi (ekkor m�r csehszlov�kiai ter�leten l�v�) z�rd�b�l sz�k�tt meg, mert ott a rend�rs�g bevon�s�val kerestett�k. Hozz�m j�tt, mert Pozsonyban �n voltam a nov�ci�k mestern�je. A novici�tust n�lunk �jra kellett kezdenie. Elmondta azt is, hogy engem nagyon v�rnak a pozsonyi z�rd�ban, s vissza szeretn�nek h�vatni maguk k�z�.

A harangk�t�l

Nemcsak elragadtat�saim voltak, rengeteget szenvedtem a s�t�nt�l is. A gonosz l�lek tudta, hogy Isten kez�ben eszk�z vagyok, s hogy �ldozattal, im�ds�ggal sok lelket kell megmentenem. Amit ugyanis J�zussal megnyer�nk, azt a pokol vesz�ti el. K�s�rt�sekkel �s megpr�b�ltat�sokkal telt �letem, mid�n egyszer az �rd�g f�lvitt a templomtoronyba, megfogta a harangk�telet, s arra akart r�b�rni, hogy akasszam f�l magam. �gy �reztem, hogy nincs mi�rt tov�bb �lnem, m�r-m�r hajlottam a k�s�rt� szav�ra, ekkor hirtelen megsz�lalt a harang, d�l volt. Elmondtam az �rangyal�t, �s ek�zben �reztem, hogy enyh�l a pokol fojtogat� szor�t�sa. Estig bujk�ltam a toronyban, zaklatott lelki �llapotban, J�zus ut�n ki�ltva. Este, t�z k�r�l a f�n�kn� zsebl�mp�val keresve tal�lt meg. Velem maradt, im�dkozott, kedves M�ria �rm�t aj�nd�kozta nekem. De alig hogy t�vozott, megjelent el�ttem a s�t�n, egy le�rhatatlanul cs�f �llat k�p�ben, s megsz�lalt: ”Mit se sz�m�t, hogy most nem nyertem csat�t; biztos�thatlak, hal�lod �r�j�n az eny�m leszel”. E pillanatban megjelent J�zus, �s a s�t�nhoz fordulva �gy sz�lt: ”Nem lesz a ti�d, mert nem te ontottad v�redet �rette, hanem �n”. Ekkor testben �s l�lekben megvigasztal�dtam, meger�s�dtem, �s minden k�telyem megsz�nt.

A kegyelem ment�cs�nakja

Egy cs�t�rt�k �jjel J�zus, mint azt gyakran megteszi, ma is elvitt a szenved�s kertj�be. Eg�szen elgy�t�rten k�rtem �t, szabad�tson meg egy bizonyos fizikai szenved�st�l. J�zus azonban �gy v�laszolt: ”Ezt a szenved�st kegyelemk�nt adom; ez�rt nem is veszem el t�led. A fizikai, ideiglenes v�rtan�s�g borzalmas �t�l�se a kegyelem ment�cs�nakja azoknak a lelkeknek, akik b�neik sokas�g�val a k�rhozat fel� haj�znak. Ha k�r�sedre megszabad�tan�lak ett�l a szenved�st�l, akkor a ment�cs�nak, a r�d b�zott lelkekkel egy�tt, �r�kre els�llyedne. Ez�rt �ldalak meg t�ged a v�rtan�s�g titokzatos �t�l�s�vel, valah�nyszor ezt a szenved�st kezemb�l elfogadod azon lelkek �r�k �dv��rt, akiket �ltalad k�v�nok megmenteni. Kedves le�nyom! Titokzatos szenved�s, titokzatos kegyelem az, hogy meghalsz, �s �jra �lsz. Ezzel a szenved�ssel nemcsak lelkeket mentek meg, hanem k�zelebb hozom hozz�tok a vil�gb�ke nagy kegyelm�t”. *

*A vil�gb�k�r�l l�sd e k�nyv VII. fejezet�t.

A csontt�r�s

Egyik reggel J�zus, mik�zben im�dkoztam, elvitt a K�lv�ri�ra, �s l�tni engedte a latrok csontt�r�s�t. Rettenetes l�tv�ny volt; �r�ltem, hogy az � csontjait nem t�rt�k meg; elgondolkoztam ezen; J�zus �gy sz�lt: "Ha a Mennyei Atya irgalmas szeretete nem �gy int�zkedik, hogy a latrok csontt�r�se el�tt meghaljak, az emberi gonoszs�g �pp�gy elb�nt volna szents�ges testemmel, ak�r a latrok�val. Kedves Le�nyom! Hogy a Mennyei Atya mi�rt kiv�telezett isteni Fi�val, az emberek sz�m�ra titok; a f�ldi emberek, �s az �g angyalai csak a v�g�t�let napj�n tudj�k meg. Gyermekem! Egyes�lj velem, �s naponta mondj k�l�n ez�rt h�l�t, �s az�rt is, hogy a vil�g �sszes b�neinek r�ts�g�t magamon viseltem a kereszten haldokolva, s elnyertem Mennyei Aty�m tetsz�s�t. �r�k h�la �s dics�ret �rte a mindenhat� igaz Atya Istennek”. (Ahogyan J�zus ezeket mondta, rendk�v�l meghat� volt.)

�llatok eledele

Egy alkalommal azt mondottam J�zusnak: ”Nincsen a vil�gon semmi, amit meg ne adn�k Neked.” � ezt k�rdezte: ”Mindenre k�pes voln�l? Igen, csak �r�m�dre szolg�ljon” – feleltem. N�h�ny nap m�lt�n, egy szents�gl�togat�skor hallottam J�zus szavait: ”Hajland� voln�l sert�s, vagy m�s �llatok mosl�k�t is megenni?”. M�sodszor is meghallva J�zus hangj�t, nem tudtam, �l� vagyok-e, vagy holt. Diadal, boldogs�g t�lt�tte el a sz�vemet. Tal�n a mennyei boldogs�g �rintett. Hogy nem haltam bele J�zus k�zvetlens�g�be, tal�n annak k�sz�nhetem, hogy f�ldi term�szetess�g�ben, s nem megdics��lt ragyog�s�val �rintette �rtelmemet. Sz�vemben �gy is f�ldre estem, mint h�rom tan�tv�nya, mikor az �dv�z�t� sz�n�ben elv�ltozott. �gy v�laszoltam: ”Te�rted, J�zus, megteszem, megteszem.” J�zus �gy folytatta: Akkor most indulj f�n�kany�dhoz, �s mondd meg neki, hogy ma, az �n k�v�ns�gomra, nem k�rsz eb�det. Egyben k�rd hozz�j�rul�s�t ahhoz, hogy amikor a sert�seket gondoz� n�v�r a mosl�kot v�dr�kbe �nti, egy ed�nnyel te is vehess az �llatok eledel�b�l. Amit kimer�tett�l, az lesz az eb�ded.”

Az eb�d nem �rhat� le; az �tel nem volt s�s, nem volt �des, nem volt keser�, nem volt f�szerezetlen. Egy�ltal�n, nem tudtam meg�llap�tani, hogy amit magamhoz veszek �zlik, vagy nem �zlik. Nem n�ztem a t�ny�romba, hogy sok vagy kev�s van-e el�ttem. Nem gondoltam arra sem, hogy j�llakom-e, vagy sem. Az a t�ny, hogy fenntart�s �s gondolkod�s n�lk�l k�vethetem az �n J�zusom parancs�t, egy f�ld�nt�li elragadtatott �llapotba emelt.

Ima a megholtak�rt

Egyszer, hajnali f�l n�gyt�l f�l hatig, J�zus arra k�rt, hogy a szenved� lelkekkel foglalkozzam. �ppen be akartam fejezni a napl��r�st, amikor J�zus megsz�l�tott: ”Gyermekem! Tiszteletben tartom f�radts�godat, de arra k�rlek, ne t�rj addig pihen�re, am�g le nem �rtad a tiszt�t�helyen szenved� lelkek helyzet�t. Akarom, hogy paptestv�reim min�l el�bb bekapcsol�djanak a szenved� lelkek�rt v�gzett ima �s �let�ldozatba. Most azoknak a szenved� lelkeknek akarok seg�ts�get ny�jtani, akik m�g a f�ldi �letben az�rt k�ny�r�gtek Hozz�m �s Szepl�telen Any�mhoz, hogy holtuk ut�n, ha a tisztul�s hely�re �rkeznek, k�ny�r�ljek rajtuk.”

Elvitt engem egy v�gel�thatatlan nagy helyre, ahol, b�r s�t�t volt, m�gsem szor�totta f�lelem a lelkeket. Megsz�ml�lhatatlan sok l�lek tany�zott itt. Szorosan egym�s mellett gubbasztottak, mozdulatlanul, fekete leplekkel fedetten; mind egyforma volt, s�t�t, n�ma �s szomor�. A f�jdalomt�l szinte megszakadt a sz�vem. �rtelmi l�tom�sban tudom�somra jutott, hogy ezek a lelkek a f�ldi emberekt�l m�g semmi seg�ts�get (im�t, �ldozatot) nem kaptak. Tudt�k, hogy sz�mukra m�g nem �rkezett el a seg�ts�g �r�ja. De tudt�k azt is, hogy nem k�sik sok� a kegyelem.

J�zus ezut�n egy hasonl� helyre vezetett. A lelkek itt is ugyan�gy, egym�s mellett gubbasztottak fekete leplekkel lef�dve, de amikor J�zussal bel�pt�nk, mindny�jan megmozdultak. Kezemben r�zsaf�z�r volt, hogy �rt�k im�dkozzam. Amikor a lelkek megl�tt�k az olvas�t, mind egyszerre ki�ltozni kezdtek: „Nekem, �rtem, nekem, �rtem, n�v�r, �rtem, nekem!” Egym�st t�lki�ltva k�ny�r�gtek seg�ts�g�rt, mint amikor a m�hraj �z�nlik felh�k�nt. S b�r egyszerre ki�ltoztak, m�gis k�l�n hallatszott mindegyik�k hangja; t�bbeket f�lismertem, akikkel kapcsolatban �llottam, n�h�ny m�s rendhez tartoz� t�rsamat is. Megd�bbentem, amikor egy tartom�nyf�n�kn� fordult hozz�m, �s szel�den k�rt, hogy im�dkozzam �rte. Ut�na nyomban egy ismer�s n�v�r j�tt, �sszekulcsolt k�zzel; megfogta a r�zsaf�z�rt �s k�ny�rg�tt: „�rtem, �rtem!” Nem tudom, hogyan, testben-e, vagy l�lekben, de csurgott r�la a ver�t�k.

J�zus ezut�n egy harmadik helyre ment, �n ut�na. Megsz�ml�lhatatlanul sok n�v�r �llt mozdulatlanul ott is: mint az el�z� teremben az ismer�s n�v�rr�l, mindannyiukr�l csorgott a ver�t�k. Fel�m fordultak, r�zsaf�z�rim�kat k�rtek t�lem; ez a helys�g m�r vil�gos volt. Azon gondolkodtam, mi�rt pont a r�zsaf�z�rt k�rik t�lem. J�zus ekkor megmutatott egy r�zsaf�z�rt, amelynek szemei vir�gf�z�rb�l �lltak. Mindegyikben J�zus egy-egy csepp v�re ragyogott. Amikor im�dkozzuk az olvas�t, a J�zus V�re arra hullik, aki�rt mondjuk. A tiszt�hely lak�i J�zus megv�lt� V�r��rt esedeztek.

Munkarend

Egyik reggel, im�ds�g k�zben aggasztottak az el�ttem �ll� feladatok. J�zusom ekkor �gy sz�lt hozz�m: ”Nem tudom �szrevenni izgalmadat an�lk�l, hogy seg�ts�gedre ne siessek. A k�vetkez� rendben v�gezd tennival�idat: minden munk�dat �sszeszedetts�gben �s Szepl�telen Any�m �ld�s�val kezdd el, s ugyan�gy is fejezd be. Ha sz�lok hozz�d, a napot szavaim le�r�s�val kezdd; ezt az�rt is k�v�nom, mert am�g �rsz, Velem foglalkozol, �s lelked Velem t�ltekezik. Erre sz�ks�ged van neked, de Nekem is. Ezut�n k�vesd Szepl�telen �desany�m p�ld�j�t, �s jelenl�tem boldogs�g�ban fogj a varr�shoz, �s a t�bbi feladathoz. Ne feledd, hogy egy le�rt bet�, vagy egy �lt�s, egy lelket jelent. A kegyelem nagys�ga az �ldozatt�l, �s a szeretet tiszta sz�nd�k�t�l f�gg. Ne foglalkozz azzal, h�ny lelket mentett�l meg. �n, J�zus, a lelkek �dv�z�t�je, jegyzek minden megmentett lelket. Az �r�kk�val�s�gba val� bevonul�sod pillanat�ban ezt is leolvashatod a kegyelemt�bl�r�l. Ezek a lelkek majd h�l�san mutatkoznak be neked, �s az �r�k boldogs�gban k�sz�ntenek. �des Le�nyom! Isteni akaratom szerint, a lelkek megment�se legyen legf�bb gondod, egyetlen �letc�lod. Mennyei Aty�m el�tt az ember �lete, a lelkek megment�se n�lk�l, csak �res lap.”

Az �t�let helye

J�zus t�bbsz�r elvitt az �t�let hely�re. Legut�bb egy igen b�n�s l�lek�rt im�dkoztam. Lelkiaty�m k�r�s�re megk�rdeztem, megmenek�lt-e? J�zus l�tnom engedte, hogyan folyt le az �t�let e l�lek f�l�tt. Arra sz�m�tottam, nagy dolgokat fogok l�tni, de nem l�ttam semmit. Csak k�pekben tudom elmondani, amit �t�ltem. Figyeltem az eml�tett lelket, amint az �t�letre ment, mellette �rangyala �s a s�t�n. J�zus isteni fens�g�ben v�rta. Nem az Atya �t�l. Az igazs�gt�tel, n�ma csendben zajlik le, egy pillanat alatt. A l�lek el�tt lepereg �lete. J�zus szem�vel l�tja azt, �s megjelennek rajta a pettyek, fekete pontok vagy foltok. Ha a l�lek k�rhozatra m�lt�, semmi b�nat nincs benne, J�zus sz�tlan marad, a l�lek elfordul T�le; a s�t�n akkor megragadja a lelket, s azonnal elhurcolja. Legt�bbsz�r azonban J�zus m�rhetetlen szeretettel kiny�jtja kez�t �s megmutatja azt a helyet, amelyet a l�lek az �r�k dics�s�gben meg�rdemelt. Majd �gy sz�l: ”Menj be!” Akkor a l�lek mag�ra h�z egy leplet, a tiszt�t�helyen szeml�lt lepelhez hasonl�t. – A leplek sz�ne sokf�le lehet, a feh�rt�l eg�szen a feket�ig, s m�r megy is a tiszt�t�helyre. A Sz�zanya k�s�ri, vigasztalja; vele van �rangyala is. Az el nem k�rhozott l�lek nagyon boldog, hiszen l�tta hely�t az �r�k dics�s�gben.

A Sz�zanya nincs jelen az �t�let minden szakasz�n�l; miel�tt az �t�let bek�vetkezne, k�zbenj�r Szents�ges Fi�n�l a lelkek �dv��rt, mint valami v�d��gyv�d, v�delmezi a lelkeket. De amikor az �t�let megkezd�dik, m�r sz�tlan, csak kegyelme sug�rzik a l�lekre. S az �t�let tulajdonk�ppeni pillanat�ban a l�lek egyed�l �ll J�zussal szemben. Viszont amikor a meg�rdemelt sz�n� leplet mag�ra veszi, a Sz�zanya ism�t mellette van, �s a tiszt�t�helyre k�s�ri. A Sz�zanya szinte �lland�an a tiszt�t�helyen id�zik, �rasztja megment� �s enyhet ad� kegyelmeit. A tiszt�t�hellyel kapcsolatban ugyan sokszor besz�lnek t�zr�l, de �n nem l�ttam semmif�le t�zet. A tisztul�s helye ez, de a boldogs�g� is egyben. A lelkek ott v�rakoznak, �r�mmel v�rj�k az �r�k boldogs�got. A boldogs�gon van a hangs�ly, nem a szenved�sen. – Az eml�tett b�n�s l�lek megmenek�lt a k�rhozatt�l.

Megk�rdeztem J�zust:

Mit�l f�gg az �dv�ss�g�nk?

J�zus szavai: „Az �dv�ss�g nem a tegnapi napt�l f�gg, sem a 40 �v el�tti napt�l, hanem az utols� pillanatt�l. Ez�rt �lland�an tartsatok b�nb�natot. Az �dv�ss�get az�rt kapt�tok, mert megv�ltottalak titeket. Az �dv�ss�gtek nem a ti �rdemeitekt�l f�gg. Att�l elj�vend� dics�s�getek foka f�gg. Ez�rt is kett�t kell gyakorolnotok:

a) �lland� b�nb�natot,

b) sokszor mondj�tok: J�zusom, kezedbe aj�nlom lelkemet.

Az �t�lett�l nem kell f�lni, J�zus a b�r�nyn�l is szel�debb, �s kimondhatatlan szeretettel veszi k�r�l a lelkeket. Nem k�ldi sem tiszt�t�helyre, oda a l�lek v�gyva indul, hogy miel�bb megtisztulva tal�lkozhasson mag�val a Szeretettel, akibe beleszeretett; a g�g�s l�lek maga veti meg ezt a Szeretetet, elhat�rolja mag�t, �s ez maga a pokol.

Egyszer J�zus v�ll�n s�rva k�rdeztem: „Mi�rt teremtetted meg a poklot?” – Mire J�zus elvitt egy igen b�n�s l�lek �t�let�re, ahol is a nagy b�n�snek megbocs�tott. A s�t�n d�h�ng�tt: „Ez a l�lek �let�ben eny�m volt, nem vagy igazs�gos!” – v�gta oda J�zusnak. – „Ez annyi b�nt elk�vetett, �n csak egyet, �s m�gis megteremtetted a poklot sz�momra.”

J�zus akkor hat�rtalan szel�ds�ggel sz�lt a s�t�nhoz: – ”Lucifer! K�rt�l T�lem, csak egyszer is bocs�natot? Lucifer akkor szinte ok�dott a d�ht�l, �gy ord�totta:

– „Azt nem, azt m�r nem!”

J�zus akkor hozz�m fordult: „L�tod, ha bocs�natot tudna k�rni, megsz�nne a pokol.” Ez�rt k�ri teh�t J�zus t�l�nk, hogy �lland� b�nb�natban �lj�nk: fontoljuk meg, mennyit szenvedett J�zus b�neink�rt, hogy elnyerhess�k az �dv�ss�get, k�rj�nk ez�rt T�le sokszor bocs�natot, �s szeress�k �t ez�rt.

J�zus nagyon v�gyik szeretet�nkre, m�gpedig mindenki�re k�l�n. „Minden l�lek egy k�l�n vil�g” – mondja J�zus. Egyik�k sem helyettes�theti a m�sikat. J�zus minden egyes lelket �gy szeret, hogy ahhoz hasonl�an senkit.”

J�zus tan�t�sa arr�l, mikor nem tud a pokol �rd�gi cselekv�st �zni:

”Gyermekem! Ha nagy b�nat �r, �s nem tudsz im�dkozni, ha megzavarodt�l valami miatt, ha megb�ntottak, ha �gy �rzed, le vagy forr�zva, �s m�sra nincs er�d, csak ennyit mondj Nekem bizalommal �s szeretettel: J�zus… J�zus! Akkor Nevem hallat�ra a szentek, Szepl�telen �desany�m is leborulnak, �s im�dnak Engem. A pokol is bez�r�dik, mivel az is Isten hatalma al� esik, nem tud cselekedni, az is meghajol Nevemre.

Ezt jelenti a Szent�r�sban az, hogy J�zus Nev�re meghajol �g �s f�ld. Nem gondolod, hogy nagyon sokat �r ez az im�ds�g, ha kiejted Nevemet?

Ha az im�ds�gra sz�nt id� alatt nem tudsz m�st, csak kiejted Nevemet, ah�nyszor l�legzel szeretettel �s bizalommal, igen j�l im�dkozt�l, �s mindent elnyerhetsz �ltala.”

Nat�lia n�v�r: „Ez�rt is nem kell er�szakosan t�r�ten�nk. Ha valaki megk�zel�thetetlen, p�ld�ul apa, anya, sz�l�k, gyermekek, el�g ha im�dkozunk �rt�k. �ld�sos er�t�r fogja k�r�lvenni �ket. Mindezt pedig a Sz�zanya �ltal! Mert min�k�nk �ltala kell J�zushoz k�zeledn�nk, ha azt akarjuk, hogy kedvesek lehess�nk J�zus el�tt. Sz�zanya n�lk�l nem tudunk J�zushoz k�zel ker�lni. A g�g�s ember nem tudja ezt megtenni. A g�g�s ember a k�rhozat �tj�n halad. Lucifer sem tudott megal�zkodni. A Sz�zanya a tenyer�ben hordozza minden gyermek�t. D�delgeti, minden �rdem�t neki adja, J�zust eln�z�sre hangolja.

Ha valakinek az a v�gya, hogy J�zushoz k�zel ker�lj�n, akkor a Sz�zany�hoz kell fordulnia, �s mag�t eg�szen neki kell adnia. A Sz�zanya azt�n biztosan fogja �t J�zusnak meg�rizni, �s �tadni.”

Kell-e f�lteni J�zust M�ri�t�l, mik�nt a m�svall�s�ak v�lik?

�n a Sz�zanya bolondja voltam, annyira szerettem. De amikor J�zus megjelent, annyira lek�t�tt az �lm�ny, hogy nem tudtam m�sra gondolni. Megk�rdeztem J�zust:

- Nem esik rosszul Any�dnak, ha T�ged szeretlek? J�zus mosolygott: „Ha �r�met akarsz szerezni Szepl�telen Any�mnak, akkor mondd Nekem. Szeretlek!”

- J�zusom, ezut�n �gy mondom Neked: J�zusom szeretlek. �desany�d �r�m�re!

J�zus v�lem�nye a gonosz emberekr�l

Nemr�g a t�v�t n�ztem, ahol egy ember kuty�t usz�tott a menek�l�kre, amely sz�tt�pte �t. Annyira megr�zott, hogy a val�s�gban is egyik ember k�nozza a m�sikat, �s azt k�v�ntam, sz�t kellene t�pni azt, aki ilyesmire k�pes.

J�zus megsz�lalt b�nattal telve:

„Akit megk�noz egy m�sik ember �s meghal, az T�lem kegyelmet kapott, �s kimondhatatlan boldogs�gban r�szes�l egy �r�kk�val�s�gon �t.

De mi lesz azzal, aki gonosz volt? Az is az �n gyermekem. Meghaltam �rte. �s most te is �tsz rajta? Nem is az � gonoszs�ga f�j jobban, hanem az, hogy te meg�t�tted �t, azt akit annyira szeretek. Ezzel Engem �t�tt�l meg! �, k�rlek ne b�nts! Ink�bb im�dkozz �rte. hogy megt�rjen, hogy ne kelljen elvesz�tenem, ne ker�lj�n a k�rhozatba, hogy az Eny�m lehessen.”

Ekkor J�zus megmutatta, hogy milyen rajongva szereti a b�n�s�ket. Ezek miatt szeret J�zus engem is. J�zus �gy aranyozza be azokat a b�neinket, amelyeket megb�ntunk. Nem mern�m �jra elk�vetni �ket, nehogy f�jdalmat okozzak Neki. Meg�rtettem azt is, hogy az utols� �t�leten, amikor bemutatj�k megb�nt b�neinket, azok ragyog� �kszerekk� v�lnak, J�zus szeretete miatt.

J�zus v�lem�nye tetteinkr�l

Megk�rdeztem J�zust, milyen cselekedetet v�gezzek, hogy kedv�re legyek. J�zus erre �gy v�laszolt: „Nem sz�m�t Nekem, hogy mit csin�lsz, t�rdelsz-e, vagy �lsz, avagy fekszel, T�lem ak�r cig�nykereket is h�nyhatsz, csak az a fontos, hogy mindig Mellettem l�gy, �s szeress Engem!!! Soha ne l�pj ki Bel�lem! Mindig Velem t�rsalogj! Mondj el Nekem mindent, a gondolataidat is. Csup�n arra vigy�zz, hogy Nekem f�jdalmat ne okozz. A t�bbit elv�gzem �n helyetted: a te csal�dod anyagi �s lelki �let�t. Nem kell k�rned semmit, ha szeretsz Engem. Neked csak egy feladatod van, hogy Engem szeress! Szeretn�m, ha meg�rten�d ezt v�gre. Minden m�s hozz�adatik neked, szeg�ny, dr�ga gyermekem.”

J�zus m�s m�don is k�ri a b�nb�nat gyakorl�s�t

Sokszor gy�nj! L�ttam, ilyenkor J�zus kinyitja Sebeit, �s azokb�l cseppenk�nt folyik a V�r mindaddig, am�g a pap a feloldoz�si im�t mondja.

„Gyermekem, menj gy�nni! �s mondj valamit, mert V�remet akarom �jra ontani az emberek�rt. B�nb�natodat k�rem.” *

* Medjugorjeban a Sz�zanya havonta k�r szentgy�n�st. Nem az�rt, hogy gy�t�rj�k magunkat, hanem mert megal�zkod�sunkra sz�ks�ge van J�zusnak, engesztel�s�l a g�g�s emberek b�nei�rt, �s a vil�g megt�r�s��rt.

J�zus koldul

Egyszer megd�bbenve l�ttam J�zust koldusruh�ban. Sz�nalommal k�rdeztem:

- J�zusom, honnan j�ssz?

- Papjaimt�l.

- Mit kerest�l n�luk?

- Lelkeket k�rtem t�l�k.

- �s kapt�l?

- Nem kaptam.

- Mi�rt nem adtak neked lelkeket, J�zusom?

- Az�rt, mert �nmagukkal jobban el vannak foglalva, mint a lelkek megment�s�vel. A lelkek �dv�ss�g��rt kellene f�radozniuk; le kellene mondaniuk �nmagukr�l, s a sokf�le �lvezetr�l. De nem �gy tesznek; pedig �n a kereszten �rt�k im�dkoztam: „Aty�m, kezedbe aj�nlom lelk�ket, hogy egy se k�rhozz�k el k�z�l�k.” Le�nyom, �jjel-nappal im�dkozz �rt�k, minden �ldozatot hozz meg papjaim�rt, hogy amint most Nekem t�l�k, �gy a v�gelsz�mol�sn�l egyik�knek se kelljen �res k�zzel t�voznia mind�r�kre.”

�gy szoktam im�dkozni

Sokszor �lveztem J�zus �s a Sz�zanya jelenl�t�t egy�tt. Azt k�rtem t�l�k, ne legyek l�tv�nyoss�ga e vil�gnak. Ismeretlens�get, megsemmis�l�st k�rtem ezen a f�ld�n, hogy csak egy t�rekv�sem legyen, csak egy �r�m�m; amit ezek a szavak rejtenek: Te, meg �n.

„Ha a Ti�dn�l jobb sorsot adsz, engem magasztalsz, s �n nem tudn�k �gy a szemedbe n�zni, hogy t�bb vagyok, mint Te. Ne engedd, Uram, hogy b�rmiben is jobb legyen az �letem, mint a Ti�d volt!”

„�n teszlek szentt�”

�rd�gi k�s�rt�sek k�vetkezt�ben sokat szenvedtem att�l, hogy esetleg elk�rhozom. Hosszantart� szenved�sek �s gy�tr�d�sek ut�n �gy sz�lt hozz�m J�zus: „Te csak azzal t�r�dj, hogy Engem szeress. Ne t�r�dj m�g b�neiddel sem! Ne dolgozz azon, hogy szentt� l�gy, csak hagyatkozz R�m: �n teszlek szentt�!”

„Az �n szeretetemmel foglalkozz; azt viszont, hogy szeretlek, hitesd el magaddal! �gy t�bb kegyelmet kapsz, s lelked �r�mmel t�ltekezik mindenkor.”

VISSZA