|
Buzdítalak benneteket
Jézus egy buzgó paphoz: „Az Én fiam dolgozzék csak művemen; minden nehézség ellenére folytassa, fáradozzon, mint egy apostol, még ha körülötte minden lángokban állna is. Én vele vagyok és semmi bántódása nem eshet, mert Én parancsolok a szeleknek és a viharnak, atyja és ura vagyok minden lénynek a mennyben és a földön.”
Majd közvetlenül a munkatársakhoz intézte szavait: „Ne féljetek! Csak előre! Ne gondoljatok sem élettel, sem halállal, sem az eredményekkel! Minden az Én kezemben van! Tekintsetek Rám mindenkor, s cselekedjétek meg akaratomat! Ez lesz a ti kincsetek és dicsőségetek.” Megtudtam azt is, hogy lelkiatyám a küzdelem idején nem fog meghalni.
Az Üdvözítő ismételten rámutatott, hogy a papok ne foglalkozzanak ilyen kérdésekkel: „Mi lesz ezután? Hogyan fog helyzetünk alakulni?” Kérjék állandóan a Mennyei Atya kegyelmét, bocsánatát és irgalmát.
Más alkalommal Jézus így szólt munkatársaihoz: „Buzdítalak benneteket; mindig csak Rám tekintsetek, minden félelmet elűzzetek! Örüljetek, amint Én is örülök, ha rátok tekintek. Örüljetek, ismét mondom, mert a rátok bízott mű kedves az Én Atyám előtt. Nem ti, hanem az Én isteni erőm működik cselekedeteitekben. Általatok adom magamat a lelkeknek, hogy bennük megdicsőíthessem az Én mennyei Atyámat. Mivel hatalmat adtam nektek a lelkek fölött, menjetek, és győzzétek meg a világot és ellenségeimet, hogy Én, az Úr, hatalmasabb vagyok minden hatalomnál, erősebb minden erőnél.” Az Üdvözítő, e szavakkal, arra figyelmeztette a papokat, hogy szavait közöljék a politikai vezetőkkel is, mert részint tőlük függ a bűnök visszaszorítása.
Ismét más alkalommal így szólt az Úr az ő szolgáihoz: „Papjaim, közöltem veletek terveimet, hajtsátok azokat végre! Beszéljetek, írjatok, dolgozzatok, míg van még idő, míg Veletek van a Világosság; mert ha elvétetik tőletek a Világosság, örök éjszaka vár rátok, ahol lészen sírás és fogak csikorgatása.”
5. Ellenállás az elöljárók részéről
1941-ben egyszer azt mondta nekem Jézus: „Az akciót (Az engesztelés művének hirdetéséről van szó) bátran és buzgón meg kell kezdened, hogy isteni terveim megvalósuljanak.”
Ugyanezen év nagyhetében láttam, mint szőnek terveket lelki vezetőm sorsáról elöljárói és néhány más pap. Az Úr nem helyeselte terveiket, mert azok az engesztelési mű ellen irányultak. Jézus azt mondta: „Isteni akaratommal ne helyezkedjenek szembe; célom nem más, mint eltévelyedett és bűnös papjaim visszavezetése Szívemhez, kiválasztott edényeim által.”
Az elöljárók megbíztak, hogy jelentsem Jézusnak: az engesztelés műve négy, vagy öt év múlva kezdődhetne. Az Úrtól a következő választ kaptam: „Leányom, mondd meg gyóntatóatyádnak, és általa az elöljáróknak, hogy az engesztelés művének most rögtön el kell kezdődnie, hogy a lanyha papokat és a Nekem szentelt lelkeket megmenthessem; vajon el lehet-e odázni az aratást, ha a gabona már beérett? Vajon meg lehet-e várakoztatni a magas vendéget, ha a házatokba betérni készül? Ha nem siettek, eső és jég veri tönkre a vetést, s a vendég más szállást keres magának.”
Az elöljárók úgy gondolták, sok idő van még arra. Képtelenségnek tartották, hogy Magyarországon háború lehet. Nem létezik – mondták –, amikor ezt is megüzente nekik Jézus –, itt senki sem akar háborút. – És engem a bolondok házába akartak csukatni.
Ám mikor mégis bekövetkezett, akkor sem hitték buzgalommal, hogy végre komolyan az egész országnak engesztelnie kell. Holott Jézus, kérésükre jelet is adott: Előre megmondta, hogy az első bombatalálat a városmajori templomot fogja érni.
Ekkor már a hercegprímás felszólítására sokan térden állva hordták a köveket a Normafához, ahol az engesztelő kápolna alapkövét Mindszenty bíboros maga tette le.
Az Úr mindezekhez hozzátette: "Ha az elöljárók késlekednek, szólítsd fel őket, feleljenek a következő kérdésre: vajon vállalják-e a felelősséget azokért a lelkekért, akiket eszközeim által megmenthetnék, s akik őmiattuk mégis elvesznek? Háromszor is gondolják meg a választ! Én, a lelkek Ura, nem hagyom, hogy a körülményekre és más személyekre hárítsák a felelősséget! Az elöljárók tegyenek eleget kívánságomnak, és engedjék, hogy választottaim által szabadon működhessem.”
Amikor az elöljárók úgy döntöttek, hogy lelkiatyámat egy tanintézetbe helyezik oktatónak, így szólt hozzám Jézus: „Nem akarom, hogy a páter tanítson. Azt akarom, hogy a papok és a Nekem szentelt lelkek közt tevékenykedjék. Várok rá a piszkos és elhanyagolt szentségházakban! Nem élhetek tovább az omladozó templomok falai közt, a romlásnak indult ostyákban. Nem tűrhetem, hogy egyes papok lanyhasága miatt annyi sok lélek elvész. Kívánom, hogy ez a mű minél hamarébb megkezdődjék!”
Más alkalommal az Úr még nyomatékosabban szólt: „Fiam, jöjj! Várok rád és követőidre! Ne féljetek a feladatoktól! Veletek vagyok, és veletek maradok! Bízzatok Bennem, és kövessetek, s látni fogjátok csodáimat a lelkekben, és megdicsőülésemet az Egyházban!”
Egyeseknek nem tetszett, hogy Jézus sürgeti az engesztelés művét. Erre Ő így válaszolt: „Megütköztök-e az anyán, aki gyermekét minden áron meg akarja szabadítani a halálos veszélytől? Képmutatók! Nem nagyobb-e az Úr szeretete egy anya szereteténél? Évszázadok óta várom ezt az időt, amikor megkezdhetem Egyházam megtisztításának művét, amikor papjaim által eltörölhetem a bűnt, legyőzzem a sátánt, s kinyilvánítsam minden hatalomnál erősebb hatalmamat!”
Látomásban láttam, hogy a bűntől való megtisztítás műve az egész világot érinti; láttam azt is, hogy ez szerte a világon megkezdődött, de gyorsasága és hatékonysága a papok buzgalmától függ.
Amikor némelyek a világ vége felől kérdezősködtek az Úrtól, azt a választ kaptam: „Nem a világ vége, hanem a bűnök vége van közel! Hamarosan véget ér sok lélek kárhozata, és szavaim beteljesednek: egy akol lesz és egy pásztor.” Láttam, hogy a másvallásúak minden ellenkezés nélkül lépnek be a megtisztult és megszentelődött Egyházba, de csak akkor, amikor a bűn legyőzetett, és a sátánra láncot vetettek.
Azokhoz pedig, akik nem hitték, hogy az Úr üzenhet nekik, így szólt: „Papjaim, akik szerettek Engem, hogyan is gondolhatjátok azt, hogy Én nem üzenhetek oly szavakkal, amelyek a lelkek javát szolgálják? Azt mondtam nektek: Én veletek maradok a világ végezetéig” (Mt. 28. 20.) Amikor veletek vagyok, vajon lehetek-e tétlen? Lehetek-e néma, amikor tudom, hogy szavaim ezer és ezer lelket menthetnek meg? Én le tudom leplezni a hamis prófétákat és meg is fogom tenni. Ha nem tudnám megtenni, hogyan is lehetnék Én Szeretet, Világosság, Gondviselés? Már az első emberpárt is bűnbánatra szólítottam fel. Ezt tettem előfutárom, Keresztelő János által. S nem adtam-e magam is példát a bűnbánatra, engesztelésre, az áldozatos életre? Nem ezért vagyok-e a szentségházakban, hogy a lelkeket a szeretetre és az engesztelésre vezessem? Nem azért élek-e díszes ajtóik mögött, hogy bennük kiengeszteljem a megbántott mennyei Atyát? Ha tehát ilyen nemes szándékkal leereszkedtem hozzátok, miért húzódoztak Tőlem?”
Néhány nappal később, egy szentáldozás után így szólt hozzám Jézus: „Ha papjaim a világot az igazság fényében szemlélnék, látnák, hogy csakis az igazak engesztelése miatt tartom fönn a világot. Az igazak engesztelése megindítja Szívemet, és kieszközli, hogy népemen könyörüljek, és a megérdemelt szenvedéseket és csapásokat megrövidítsem.”
A világ pusztulása (Lásd erről részletesebben a VII. fejezetet)
„Leányom, közöld papjaimmal, ha nem térnek meg ők is, és az egész világ, a bűnök sokasága miatt el fog pusztulni. Szavaim igazak. Aki szavamat megfogadja, élni fog; aki elveti, elvész. Papjaim, egyetlen kívánságom, hogy a bűnösök megtérjenek, szeressenek Engem és nyújtsanak elégtételt bűneikért. Mindenkinek abban a tudatban kell élnie, hogy élete – bűnei sokasága miatt – már csak az Én akaratom és szeretetem által maradhat fönn és gyarapodhat. Az ilyen lélek szeretetben és engesztelésben éljen. A test szenvedésre és engesztelésre, a lélek imára és hódolatra, a szív pedig boldogságra és szeretetre teremtetett. Én vagyok a Szeretet. Ahol az Én szeretetem él, ott élek Én, ott imádkozom és hódolok. Béke, csend és öröm honol az ilyen lelkekben. Ezek az Én végtelen szeretetemnek gyümölcsei.”
„Leányom isteni Szívem nem nézheti tovább, mint nélkülözi a bűnös és szenvedő emberiség, az igazi, a boldog életet. A világ nyomorúsága irgalomra indít; meg akarom ajándékozni a világot szeretetem gyümölcseivel.”
6. „Imádkozz megvilágosításukért!”
Nehéz és komoly feladat volt számomra, hogy közöljem az elöljárókkal az Úr hozzájuk intézett kívánságait, intéseit, korholásait. Ilyenkor úgy éreztem, valaki más cselekszik általam. Máskülönben aligha tudtam volna egyetlen szót is leírni, mert a papi méltóság oly nagy és szent dolog előttem. Mióta ezt a méltóságot az Úr nekem megmutatta, megsemmisülve érzem magam a papok előtt. Csak semmiségem tudatában adhatom át lelkemet, eszközként, az Úrnak. Életemet ezerszer is föláldoznám a vétkező papokért. Az Üdvözítő – jóllehet a bűnben élő papokat korholja bűneik miatt – mennyei Atyja előtt mégis védelmezi őket és így imádkozik értük: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek; mert ha tudnák, nem bántanának meg, hanem szeretnének. Kérlek, irgalmazz nekik, csillapodjék jogos haragod.”
Az ima után láttam, mint viszi kegyelmeit ezekhez a papi lelkekhez sietve az Üdvözítő, részint belső sugallatok, részint más személyek szavai útján.
Az akarat szabadsága
Majd így szólt az Úr: „A szabad akarat és az ebből eredő mentegetőzés az oka, hogy sok vezető visszautasítja kívánságaimat, amelyeket alattvalóik által kérek. Vigyázzanak, nagyon vigyázzanak az elöljárók! Mert sokan akadályokat gördítenek kegyelmeim elé.” Úgy láttam, hogy az Üdvözítő sokat szenved az elöljárók miatt, akik szembefordulnak akaratával. Az Úr szavai szerint egyes elöljáróknak súlyosan bűnhődniük kell emiatt.
„Áldozd föl magad”
Az Úr a következő szavakat intézte hozzám: „Leányom áldozd föl magad azokért az elöljárókért, akik gőgös önteltségük miatt keresztezik akaratomat, és sötétben, távol vannak Tőlem. Azt akarom, hogy fölismerjenek Engem a valóság fényében, megtisztuljanak a szeretet tüzében, s kövessék a végtelen szeretet parancsait”
„Leányom, imádkozz és áldozd föl magad ezekért az elöljárókért, akik Engem nem akarnak fölismerni a lelkekben. Sokat kell szenvednem ezért, mert szeretem őket, s szeretném, ha alattvalóikban fölismernének Engem. Imádkozz megvilágosításukért!
Fontolják meg ezek az elöljárók, hogy Én vagyok az igazi, és legfőbb elöljáró, Én vagyok az egyetlen Úr, aki szabadon cselekszik, akit semmi és senki meg nem köthet. Helyetteseim, tudnotok kellene, miért beszélek hozzátok ilyen kemény szavakkal! Uralmam nem önkényuralom, hatalmam nem erőszak! Ha szólok, tiértetek szólok; engedelmeskedjetek, míg nem késő!”
Ezután két hónapon át nem beszélt az Úr az elöljárókról. Két hónap múltán ismét láttam az Urat: szomorúan tekintett azokra az elöljárókra, akik köteleket készítettek elő, hogy Őt megkötözzék.* Az Úr sírt miattuk, de még inkább sírt azok miatt, akik elöljáróik engedetlensége következtében elvesznek. Fájdalmában így szólt: „Eltávolítom utamból ezeket az elöljárókat! Leányom! Szavadat véreddel írd le és küldd el hozzájuk: amit megkezdtem, azt be is fogom fejezni; amit akarok, azt meg is valósítom – ha nem általuk, hát mások által.”**
Megértettem, hogy az Úr előre jelezte bizonyos elöljárók halálát; ez a halál kegyelem volt számukra, mert ezáltal a nagyobb rosszat kerülték el: tévelygő életük folytatását.
* Páter G. működésének végleges megakadályozásáról van szó.
** A mondat utolsó része elsősorban a történelmi eseményekre értendő.
A béklyó
1943-tól kezdődően az Úr hét alkalommal kérte, oldozzák fel köteleit. Egy alkalommal így szólt hozzám: „Közölni akarom Rómával és fiam, páter G. elöljáróival, vegyék le Rólam a béklyót, ha dicsőségemet látni és áldásomat elnyerni akarják.”
Máskor így szólt: „Leányom! Utoljára intem elöljáróidat! Ha ők nem engedik, hogy fiam által megerősítsem a szolgálatomban fáradozó, gyenge és erőtlen lelkeket, nem fogják elkerülni a büntetést.” Amikor az Úr így szól hozzám, én is nagyon szenvedek. Sokszor inkább meghalnék, minthogy az Üdvözítőt így lássam, és panaszait hallgassam anélkül, hogy képes lennék Neki segíteni.
7. Irgalom helyett igazságosság
Egy alkalommal Jézus kinyilvánította nekem az elveszett kegyelmek titkát. A lelkek két csoportját mutatta meg nekem. Az első csoport imái és áldozatai fölszálltak Hozzá az égbe, és Ő kegyelmekkel tele kinyújtotta mindkét kezét Magyarország fölé. A lelkek másik csoportja nem élt áldozatos életet, ráadásul másoknál is kigúnyolták az ilyen törekvéseket. Ezek a lelkek, nagy fájdalmakat okoztak Jézusnak. Szándékosan és erőszakkal megakadályozták abban, hogy kegyelmeit a jóknak megadja. Ezért azt mondta nekem Jézus: „Nézd, kedves gyermekem! A jó lelkek kegyelmeket kérnek Tőlem, s Én szívesen teljesítem is kérésüket. Akkor azonban megjelennek a gonosz lelkek, és megakadályozzák a kegyelmek szétosztását. A Nekem szentelt lelkeknek tudniuk kell, hogy a gonoszak bűne következtében nemcsak a rosszak, hanem a jók is szenvednek, mivel a rosszak megakadályozzák, hogy a szeretetre és igazságra szomjas lelkek vágya kielégítést nyerjen.”
Megrázó látomás volt ez, amelynek hatása mély nyomokat hagyott lelkemben. Megkérdeztem hát Jézust, miként lehetséges, hogy egy gonosz lélek ilyen nagy akadályt jelent. Az Úr erre így válaszolt: „Luther is egy ember volt, Loyolai Ignác is az volt. S mily nagy különbség van e között, amit ez a két ember tett! Választottaim lanyhaságai és bűnei olyan fájdalmat okoznak Nekem, hogy belehalnál a szenvedésbe, ha annak csak töredékét érezhetnéd!”
Kegyelemtől megfosztott lelkek
1942 során az Üdvözítő sok olyan lelket mutatott nekem, akik akadályok miatt nem részesülhettek kegyelemben. Ha ezek a lelkek együttműködhettek volna Isten akaratával, Magyarország, és az egész világ, sok veszedelemtől megmenekült volna.
Amikor az Úr ilyen dolgokat mutat nekem, kimondhatatlanul sokat szenvedek. Eddig nem tudtam, hogy ekkora nagy az emberek felelőssége. Jaj azoknak, akik miatt Isten kegyelemadományai hiábavalókká válnak! Nemcsak azok jutnak a kárhozat közelébe, akik a kegyelmet visszautasítják, hanem azok is, akik ezek mulasztásai miatt nem részesülhetnek kegyelmekben.
Bogáncs és vasvessző
Más alkalommal így szólt hozzám Jézus: „Több fájdalmat és szenvedést okoz Nekem egy kételkedő, vagy hitetlen papi lélek, mint ezer más lélek; mert míg az utóbbiak bogánccsal csapnak arcomba, amikor szembeszegülnek akaratommal, az előbbiek vasvesszővel zúzzák Testemet.”
„Azokat a papokat, akik tudatos ellenszenvből, vagy gyűlöletből megkötöznek Engem, nem az Én isteni akaratom vezeti; ezek nemcsak az Én terveim, hanem kiválasztottaim ellen is harcolnak. Amíg kételyeiket és gonosz szándékaitokat el nem vetitek, s míg alázattal nem törekedtek arra, hogy Én legyek bennetek minden, ígéreteim nem fognak beteljesedni lelketekben.”
„Jaj nektek, hálátlan és keménynyakú papok! Mily könnyen elháríthatnátok az akadályokat! Mily könnyen meg tudnátok menteni hazátokat és részint az egész világot, ti magatok! De hitetlenségek megkötözve tart Engem azokban a lelkekben, akik által terveim keresztülvihetném. Mivel saját hibátokból terveimet és akaratomat meghiúsítjátok, ezáltal magatokra vonjátok az igazságos büntetés csapásait, de nemcsak magatokra, hanem azokra is, akikkel éltek.”
„Leányom, irgalmas szeretetem helyet kell, hogy adjon az igazságosságnak. Látni fogják nyakasságuk következményeit!”
A közelgő szenvedések
Láttam előre, lélekben, azokat a szenvedéseket, amelyeket el kell viselnünk csakhamar. Ez a látvány nem volt oly fájdalmas, mint a szenvedő Üdvözítő látványa. Jézus rám nézett és azt mondta: „Gyermekem, böjtölj és imádkozz azokért a papokért, akik ellennem dolgoznak. Ők nem élnek a hit tanítása szerint. Figyelemmel kísérem minden szavukat és tettüket. Ez még csak a kezdete a csapásoknak. S ha ez csak a kezdet, mi jön még akkor, ha nem térnek meg?! Papjaim! Hívők! Ha majd bekövetkeznek a csapások, ne gúnyolódjatok hű szolgáimon és ne mondjátok: „Látjátok, az Úr nem mentett meg minket, jóllehet ezt oly gyakran hirdették!” Nem! Hűséges híveim mindent megtettek, de munkájukat meghiúsították a szembeszegülő papok.”
Ezeknél a szavaknál láttam azokat a szerzeteseket, akik Rómában éppúgy, mint az egyes püspökök mellett, Jézus műve ellen működtek. Jézus előtt ez nem volt titok, és éppen ezért szenvedett oly sokat. De láttam azt is, hogy mindezt türelmesen viseli, csak vár és vár. A szembeszegülő papokra utalva mondta: „Ez most a ti órátok, de elérkezik majd az Én órám is.”
A tilalom ideje
Egy szentmise alatt figyelmeztetést kaptam Jézustól, siessek leírni és továbbadni üzeneteit, mert a tilalom ideje közel van. Akkor elcsüggedve így panaszkodtam: „Mindig ezzel az írással kell vesződnöm! Sokat szenvedek emiatt.” Jézus rosszallta szavaimat és ezért egy időre elhagyott. Azután visszatért és így szólt: „Leányom, azt gondolod, hogy más eszközeim, akikhez szóltam, nem szenvedtek, és nem fáradoztak? Bizony, mondom neked, sokat dolgoztak, és mindig újból összeszedték erejüket. Én mindenkor megadtam nekik a szükséges kegyelmeket, és megadom neked is, hogy feladatodat hűséggel el tudd végezni.” Akkor új erőt nyertem a munkához.
Könyörgés csodáért
Egy napon Jézushoz járultam a szentségházhoz, hogy segítségét kérjem az akaratának ellentmondó elöljárókkal szemben. Kértem, műveljen nem is egy kicsiny, de egy hatalmas csodát, hogy a kétkedőket meggyőzze üzeneteinek valódiságáról. Az Úr így felelt: „Bízd rám a dolgot! Az Én órám még nem jött el. Ha majd eljön, mindenkinek felnyílik a szeme, a köd eloszlik. Akkor mindazok, akik most szenvednek, és velem dolgoznak, ámulni fognak mesteri művemen. Örökké fogják élvezni annak gyümölcseit.”
Minthogy többen is elutasították ezt a feleletet, újra kértem az Urat, adjon valami jelet. Jézus ekkor erélyesen így szólt: „Leányom! A szükségeset már megtettem. Miért nem fogadják el ezt? Én vagyok szolgáim ura. Miért nem ragadják meg kinyújtott kezemet, s miért nem követnek azon az úton, amelyen engem fölismerhetnek?” Az Úr ezután említett egy bizonyos jelet, amely által egyesek már majdnem fölismerték, de mégsem léptek az útra. Az Úr itt azt mondta: „Miért visszakozott az a lélek, akinek pedig megadtam a világosságot, és már majdnem fölismert Engem? És miért köti meg kezemet az az alattvalói által befolyásolt elöljáró, akinek hatalmában állna megengedni, hogy papjaim és a Nekem szentelt lelkek között munkálkodjak? Jaj a lelkeknek, akik ellenállnak! De még inkább jaj azoknak, akik másokat is arra sarkallnak, hogy ne hajoljanak meg Előttem!”
Nincs külső csodajel
Bizonyos idő elteltével így szólt hozzám az Úr: „Papjaimnak tudniuk kell, hogy semmiféle csodajelet nem kívánhatnak. Most nem csodálatos kenyérszaporítás, hanem a bűnösök még csodálatosabb megtérése által fogom magamat kinyilvánítani. Ne kívánják hát a külső csodát; ha hisznek, megmenekülnek; ha nem hisznek, bűnhődni fognak.”*
* Jézus ezeket a második világháború idején mondta, jelezve azonban a későbbi szenvedéseket is, amelyek Magyarországra szakadnak, mivel az illetékesek oly kevéssé engedelmeskedtek akaratának.
Ne szomorkodj
Nekem azt mondta Jézus: „Ne szomorkodj azért, hogy oly nehezen ismernek el Engem, és oly könnyen ellentmondanak Nekem. Ez az Én sorsom itt a földön. Ennek így kell lennie. Nem az fáj Nekem, hogy a lelkek oly félénken jönnek Hozzám, hanem az sebzi meg isteni Szívemet, hogy néhány pap egyáltalán nem hajlandó fölismerni Engem. Még te is kételkedtél Bennem! Biztosítalak, hogy közléseim miatt nem ér semmi károsodás!”
Két aranykapu
Egyszer két elöljárót mutatott nekem az Úr. Szomorúan mondta: „Tekintsd meg ezt a két aranykaput, Leányom. Minél szebben ragyognak ezek az emberek felé, annál nehezebb Nekem belépni rajtuk.” Ez a két lélek szép volt, de nem akartak meghajolni az Úr akarata előtt, és elutasították közléseit.
„Én vagyok mindene”
A fenti közlésekről valójában hallgatni akartam, gondolván, hogy Jézus nélkülem is el tudja érni, amit akar, és így elkerülhetők lennének az esetlenségemből adódó kellemetlenségek. De az Úr ezt mondta: „Gyermekem! Nem tudod, hogy az Én igám könnyű és édes azoknak, akik Engem szeretnek? Lehet valami nehéz, ami könnyű? Lehet keserű, ami édes? Lehet valami kellemetlen, ami kellemes? Mármost: Én vagyok minden! Én nemcsak akkor vagyok a te boldogságod, amikor éppen hozzád beszélek, hanem mindig: akkor is, ha arra szólítalak föl, hogy beszélj az Én közléseimről. Ezért nem szabad hallgatnod! Én folytatom a művet, amelyet néhány pap oly nehéznek talál.”
8. „A világ feletti hatalmat és uralmat Szeplőtlen Anyámnak adtam át”
A második világháború folyamán, egy napon Jézus kifejezte aggodalmát Rómát illetően. Nyomatékkal mondta: „Akaratom, hogy áldott fiamnak, a pápának tudomására hozzák, ne hagyja el a Vatikánt. Ha elhagyja, az ellenség azt nyomban romba dönti. Ha azonban helytartóm ott marad, megvédem a Vatikánt.” Az üzenetet átadták. A Szentatya nem távozott el a Vatikánból. A bombatalálat Castelgandolfót érte, ahová korábban szándékozott menni.
Az angyali pápa
„Kedves gyermekem! Már régebben közöltem a világgal, hogy ezekben a napokban egy szentéletű, angyali pápa fog uralkodni.” (XII. Pius pápa) Alázatossága, szentsége, és engesztelő élete az emberiségért arra indítottak, hogy a kegyelem sugarát kiárasszam az egész világra.”
Egyszer láttam, amint az Üdvözítő könnyeket törölt le a Szentatya arcáról, amelyeket a világ bűnei miatt ontott. Nagyon megindító volt ez a látvány. Mindig szerettem és tiszteltem a Szentatyát. De amióta Jézus sok mindent közölt a pápáról, azóta még nagyobb szeretettel és részvéttel vagyok iránta.
A győzelem hegye
A pápa számára ezeket mondta Jézus: „Fiam, áldott fiam, nézz körül, és tisztítsd meg a városokat azoktól, akik az igazság ellen harcolnak és megölik az igaz életet! Állíts őröket a városok kapui elé, nehogy még gonoszabb vadállatok hatoljanak be a házakba! Nehéz munkáid közepette Szeplőtelen Anyámra emeld tekinteted; ragadd meg anyai kezét és megerősödsz. Ő felvezet téged a győzelem hegyére, oda, hol tanítványaim is megláthatták színeváltozásomat. Bízzál benne! A világ feletti hatalmat és uralmat Szeplőtelen Anyám kezébe helyeztem!”
A végnélküli tüzes lánc
A Szűzanya többszöri felszólítására szokásos éjjeli engesztelésemet azokért a papokért végeztem, akik véglegesen elpártoltak Jézustól. Éjfél után egy óra körül Jézus így szólt: „Egyszer mindenki látni fogja azt a végnélküli tüzes láncot, amelyre azok a papfiaim vannak felfűzve, akik Engem, Jézus Krisztust, Megváltójukat, a gyóntatóhelységben cserélték föl a pokol örökös kínjaival. Ezek a papi lelkek a gyóntatószéket átkozzák a pokolban, és fájdalmas jajkiáltásaik közepette az ott elkövetett bűnökre emlékeznek.” (Ekkor különös dolgot tudtam meg Jézustól) „Évekkel ezelőtt már küldtem egy figyelmeztetést és kértem Rómát, hogy az Egyház vezetősége ne hagyja rendezetlenül a gyóntatóhelyek kérdését, és a gyónás lefolyását. (Jézus tudomásomra hozta, hogy nem kívánja a hatodik parancs elleni vétkek részletes kitárgyalását, a bánat a fontos.) Negyven év is elmúlt, kérésemet mégsem vették komolyan, minden maradt a régiben. Vajon ki felelős az elkárhozott paptestvérek lelkéért? Az, hogy az Egyház vezetősége a hagyományos gyóntatószék helyett gyóntatószobát ajánlott, egyes papjaimnak ajtót nyitott újabb bűnre.”
Kegyelemszikra
Jézus így szólott a Tőle elpártolt papokhoz: „Itt az Én órám, hogy ismét szóljak hozzátok; de a ti órátok is közel, amikor majd ti szóltok Hozzám. Kedves pap fiaim! Álljatok meg és gondolkozzatok el szent hivatásotokon és az örök számadáson. És ti, testvéreim, akik a világnak engedve, Tőlem elpártoltatok, s most szabadon éltek a test kívánságai szerint, lám, boldogok mégsem vagytok. Nem lehettek boldogok, mert szeretetem, régi, hűséges életetek miatt egy szikrányi kegyelmet megóvott számotokra, s ez a kegyelemszikra, mint a lelkiismeret vádló szava, nem hagy nyugodni benneteket. Térjetek vissza Hozzám, az irgalmas Szeretet kútfőjéhez! Ha rám tekintve elfeledkeztek a világról, Én is elfeledem bűneiteket; de ha Rólam feledkeztek el, bűneitek fognak ítélni felettetek!”
A Szűzanya palástja
Jézus így tanított: ”Ha papjaimért imádkozol, kedves Leányom, mindenkor Szeplőtelen Édesanyámhoz fordulj, ő a papi lelkek Édesanyja. Imátokat meghallgatja, s papfiait megoltalmazza a veszélyektől. Királynői palástjával takarja be őket, és anyai szeretettel vigyáz rájuk, hogy el ne kárhozzanak.”
Az isteni erények köntösei
Jézus így intette a Neki fölszentelt lelkeket: ”Kedves papfiaim! Örülök, ha szeretetemet szeretettel viszonozzátok, és kitartotok Mellettem bármi bajban. Öltsétek magatokra erényeim köntösét, hogy lelketek nagy ellensége ne férkőzhessen hozzátok ravasz hazugságaival.”
A szelídség köntöse
„Öltözzetek az Én szelídségembe. Legyetek szelíd bárányok a kiéhezett farkasok között. Megértéssel szemléljétek őket és fáradhatatlanul imádkozzatok értük.”
Az alázatosság köntöse
„Öltözzetek az alázatosság köntösébe, bajban, örömben egyaránt. Szeretettel nyújtsatok kezet a nagyravágyóknak és dölyfösöknek, s ne tagadjátok meg tőlük a közösen végzett imát. Világítsatok nekik örökmécses gyanánt, hogy a becsvágy útjáról letérjenek, Hozzám jöjjenek, alázatosságomból merítsenek. Ha így cselekszenek, megáldom életüket a bűnbánat szentségével s megmentem lelküket a további veszélyektől.”
A segítőkészség köntöse
„Kedves papfiaim! Öltsétek magatokra a segítőkészség köntösét! Vezessétek az alázatosság útjára azon papfiaimat, akik máris a győzelem hegyén érzik magukat hamis biztonságban. Mondjátok gőgös papjaimnak: „Én, Jézus, a kicsinyeket szeretem, de a nagyokat is befogadom. Befogadom és magamhoz ölelem őket, hogy alázatosságuk nagyságához és gőgjük kicsinységéhez mérten a lelkek megmentésének feladatát bízzam rájuk, hogy apostolokká avassam őket imádságos és engesztelő életük által.”
A kegyelem fénylő köntöse
„Kedves papfiaim! Öltsétek magatokra az életszentség fénylő köntösét. Ragyogtassátok ezt a fényt azok között, akik magukra hagyva, lelki sötétségben élnek, s Engem csak tétován, tapogatózva keresnek. Ne ítéljétek meg őket, mert elhagyatottságuk miatt lettek a bűn és a test áldozatai. Sugározzátok a kegyelem fényét minden magányos lélek, elhagyatott paptestvér szomorú, sötét életébe. Lássátok meg sebeiket és gyógyítgassátok őket! Míg van időtök, addig tegyétek a jót! Ne feledjétek: amit egynek cselekedtek a legkisebbek közül, Nekem teszitek.” (Mt. 25.40.)
A boldog papi élet
„Kedves papfiaim! Mindennapi életetekből öröm és derű sugározzék! Éljétek meg az üdvözültek boldogságát, már itt a földön! Ettől fog megtisztulni a világ. Így lesz képes befogadni a nagy kegyelmet: az eljövendő világbékét. A kegyelem nem késik, legyetek készen és imádkozzatok.”
Az engesztelő élet
„Kedves papfiaim! Váljatok engesztelő áldozattá isteni kezemben. Könyörögjetek a Mennyei Atyához, hogy a béke kegyelmének érkezésekor legyen irgalmas a szenvedő emberiséghez. Kérjétek, akadályozza meg, hogy a fordulópont elérkeztekor elpusztuljanak az emberek.”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
