III/b. fejezet

Az Egyh�z papjaihoz int�zett felsz�l�t�sok (1939-1943)

Buzd�talak benneteket

J�zus egy buzg� paphoz: „Az �n fiam dolgozz�k csak m�vemen; minden neh�zs�g ellen�re folytassa, f�radozzon, mint egy apostol, m�g ha k�r�l�tte minden l�ngokban �llna is. �n vele vagyok �s semmi b�nt�d�sa nem eshet, mert �n parancsolok a szeleknek �s a viharnak, atyja �s ura vagyok minden l�nynek a mennyben �s a f�ld�n.”

Majd k�zvetlen�l a munkat�rsakhoz int�zte szavait: „Ne f�ljetek! Csak el�re! Ne gondoljatok sem �lettel, sem hal�llal, sem az eredm�nyekkel! Minden az �n kezemben van! Tekintsetek R�m mindenkor, s cselekedj�tek meg akaratomat! Ez lesz a ti kincsetek �s dics�s�getek.” Megtudtam azt is, hogy lelkiaty�m a k�zdelem idej�n nem fog meghalni.

Az �dv�z�t� ism�telten r�mutatott, hogy a papok ne foglalkozzanak ilyen k�rd�sekkel: „Mi lesz ezut�n? Hogyan fog helyzet�nk alakulni?” K�rj�k �lland�an a Mennyei Atya kegyelm�t, bocs�nat�t �s irgalm�t.

M�s alkalommal J�zus �gy sz�lt munkat�rsaihoz: „Buzd�talak benneteket; mindig csak R�m tekintsetek, minden f�lelmet el�zzetek! �r�ljetek, amint �n is �r�l�k, ha r�tok tekintek. �r�ljetek, ism�t mondom, mert a r�tok b�zott m� kedves az �n Aty�m el�tt. Nem ti, hanem az �n isteni er�m m�k�dik cselekedeteitekben. �ltalatok adom magamat a lelkeknek, hogy benn�k megdics��thessem az �n mennyei Aty�mat. Mivel hatalmat adtam nektek a lelkek f�l�tt, menjetek, �s gy�zz�tek meg a vil�got �s ellens�geimet, hogy �n, az �r, hatalmasabb vagyok minden hatalomn�l, er�sebb minden er�n�l.” Az �dv�z�t�, e szavakkal, arra figyelmeztette a papokat, hogy szavait k�z�lj�k a politikai vezet�kkel is, mert r�szint t�l�k f�gg a b�n�k visszaszor�t�sa.

Ism�t m�s alkalommal �gy sz�lt az �r az � szolg�ihoz: „Papjaim, k�z�ltem veletek terveimet, hajts�tok azokat v�gre! Besz�ljetek, �rjatok, dolgozzatok, m�g van m�g id�, m�g Veletek van a Vil�goss�g; mert ha elv�tetik t�letek a Vil�goss�g, �r�k �jszaka v�r r�tok, ahol l�szen s�r�s �s fogak csikorgat�sa.”

5. Ellen�ll�s az el�lj�r�k r�sz�r�l

1941-ben egyszer azt mondta nekem J�zus: „Az akci�t (Az engesztel�s m�v�nek hirdet�s�r�l van sz�) b�tran �s buzg�n meg kell kezdened, hogy isteni terveim megval�suljanak.”

Ugyanezen �v nagyhet�ben l�ttam, mint sz�nek terveket lelki vezet�m sors�r�l el�lj�r�i �s n�h�ny m�s pap. Az �r nem helyeselte terveiket, mert azok az engesztel�si m� ellen ir�nyultak. J�zus azt mondta: „Isteni akaratommal ne helyezkedjenek szembe; c�lom nem m�s, mint elt�velyedett �s b�n�s papjaim visszavezet�se Sz�vemhez, kiv�lasztott ed�nyeim �ltal.”

Az el�lj�r�k megb�ztak, hogy jelentsem J�zusnak: az engesztel�s m�ve n�gy, vagy �t �v m�lva kezd�dhetne. Az �rt�l a k�vetkez� v�laszt kaptam: „Le�nyom, mondd meg gy�ntat�aty�dnak, �s �ltala az el�lj�r�knak, hogy az engesztel�s m�v�nek most r�gt�n el kell kezd�dnie, hogy a lanyha papokat �s a Nekem szentelt lelkeket megmenthessem; vajon el lehet-e od�zni az arat�st, ha a gabona m�r be�rett? Vajon meg lehet-e v�rakoztatni a magas vend�get, ha a h�zatokba bet�rni k�sz�l? Ha nem siettek, es� �s j�g veri t�nkre a vet�st, s a vend�g m�s sz�ll�st keres mag�nak.”

Az el�lj�r�k �gy gondolt�k, sok id� van m�g arra. K�ptelens�gnek tartott�k, hogy Magyarorsz�gon h�bor� lehet. Nem l�tezik – mondt�k –, amikor ezt is meg�zente nekik J�zus –, itt senki sem akar h�bor�t. – �s engem a bolondok h�z�ba akartak csukatni.

�m mikor m�gis bek�vetkezett, akkor sem hitt�k buzgalommal, hogy v�gre komolyan az eg�sz orsz�gnak engesztelnie kell. Holott J�zus, k�r�s�kre jelet is adott: El�re megmondta, hogy az els� bombatal�lat a v�rosmajori templomot fogja �rni.

Ekkor m�r a hercegpr�m�s felsz�l�t�s�ra sokan t�rden �llva hordt�k a k�veket a Normaf�hoz, ahol az engesztel� k�polna alapk�v�t Mindszenty b�boros maga tette le.

Az �r mindezekhez hozz�tette: "Ha az el�lj�r�k k�slekednek, sz�l�tsd fel �ket, feleljenek a k�vetkez� k�rd�sre: vajon v�llalj�k-e a felel�ss�get azok�rt a lelkek�rt, akiket eszk�zeim �ltal megmenthetn�k, s akik �miattuk m�gis elvesznek? H�romszor is gondolj�k meg a v�laszt! �n, a lelkek Ura, nem hagyom, hogy a k�r�lm�nyekre �s m�s szem�lyekre h�r�ts�k a felel�ss�get! Az el�lj�r�k tegyenek eleget k�v�ns�gomnak, �s engedj�k, hogy v�lasztottaim �ltal szabadon m�k�dhessem.”

Amikor az el�lj�r�k �gy d�nt�ttek, hogy lelkiaty�mat egy tanint�zetbe helyezik oktat�nak, �gy sz�lt hozz�m J�zus: „Nem akarom, hogy a p�ter tan�tson. Azt akarom, hogy a papok �s a Nekem szentelt lelkek k�zt tev�kenykedj�k. V�rok r� a piszkos �s elhanyagolt szents�gh�zakban! Nem �lhetek tov�bb az omladoz� templomok falai k�zt, a roml�snak indult osty�kban. Nem t�rhetem, hogy egyes papok lanyhas�ga miatt annyi sok l�lek elv�sz. K�v�nom, hogy ez a m� min�l hamar�bb megkezd�dj�k!”

M�s alkalommal az �r m�g nyomat�kosabban sz�lt: „Fiam, j�jj! V�rok r�d �s k�vet�idre! Ne f�ljetek a feladatokt�l! Veletek vagyok, �s veletek maradok! B�zzatok Bennem, �s k�vessetek, s l�tni fogj�tok csod�imat a lelkekben, �s megdics��l�semet az Egyh�zban!”

Egyeseknek nem tetszett, hogy J�zus s�rgeti az engesztel�s m�v�t. Erre � �gy v�laszolt: „Meg�tk�zt�k-e az any�n, aki gyermek�t minden �ron meg akarja szabad�tani a hal�los vesz�lyt�l? K�pmutat�k! Nem nagyobb-e az �r szeretete egy anya szeretet�n�l? �vsz�zadok �ta v�rom ezt az id�t, amikor megkezdhetem Egyh�zam megtiszt�t�s�nak m�v�t, amikor papjaim �ltal elt�r�lhetem a b�nt, legy�zzem a s�t�nt, s kinyilv�n�tsam minden hatalomn�l er�sebb hatalmamat!”

L�tom�sban l�ttam, hogy a b�nt�l val� megtiszt�t�s m�ve az eg�sz vil�got �rinti; l�ttam azt is, hogy ez szerte a vil�gon megkezd�d�tt, de gyorsas�ga �s hat�konys�ga a papok buzgalm�t�l f�gg.

Amikor n�melyek a vil�g v�ge fel�l k�rdez�sk�dtek az �rt�l, azt a v�laszt kaptam: „Nem a vil�g v�ge, hanem a b�n�k v�ge van k�zel! Hamarosan v�get �r sok l�lek k�rhozata, �s szavaim beteljesednek: egy akol lesz �s egy p�sztor.” L�ttam, hogy a m�svall�s�ak minden ellenkez�s n�lk�l l�pnek be a megtisztult �s megszentel�d�tt Egyh�zba, de csak akkor, amikor a b�n legy�zetett, �s a s�t�nra l�ncot vetettek.

Azokhoz pedig, akik nem hitt�k, hogy az �r �zenhet nekik, �gy sz�lt: „Papjaim, akik szerettek Engem, hogyan is gondolhatj�tok azt, hogy �n nem �zenhetek oly szavakkal, amelyek a lelkek jav�t szolg�lj�k? Azt mondtam nektek: �n veletek maradok a vil�g v�gezet�ig” (Mt. 28. 20.) Amikor veletek vagyok, vajon lehetek-e t�tlen? Lehetek-e n�ma, amikor tudom, hogy szavaim ezer �s ezer lelket menthetnek meg? �n le tudom leplezni a hamis pr�f�t�kat �s meg is fogom tenni. Ha nem tudn�m megtenni, hogyan is lehetn�k �n Szeretet, Vil�goss�g, Gondvisel�s? M�r az els� emberp�rt is b�nb�natra sz�l�tottam fel. Ezt tettem el�fut�rom, Keresztel� J�nos �ltal. S nem adtam-e magam is p�ld�t a b�nb�natra, engesztel�sre, az �ldozatos �letre? Nem ez�rt vagyok-e a szents�gh�zakban, hogy a lelkeket a szeretetre �s az engesztel�sre vezessem? Nem az�rt �lek-e d�szes ajt�ik m�g�tt, hogy benn�k kiengeszteljem a megb�ntott mennyei Aty�t? Ha teh�t ilyen nemes sz�nd�kkal leereszkedtem hozz�tok, mi�rt h�z�doztak T�lem?”

N�h�ny nappal k�s�bb, egy szent�ldoz�s ut�n �gy sz�lt hozz�m J�zus: „Ha papjaim a vil�got az igazs�g f�ny�ben szeml�ln�k, l�tn�k, hogy csakis az igazak engesztel�se miatt tartom f�nn a vil�got. Az igazak engesztel�se megind�tja Sz�vemet, �s kieszk�zli, hogy n�pemen k�ny�r�ljek, �s a meg�rdemelt szenved�seket �s csap�sokat megr�vid�tsem.”

A vil�g pusztul�sa (L�sd err�l r�szletesebben a VII. fejezetet)

„Le�nyom, k�z�ld papjaimmal, ha nem t�rnek meg �k is, �s az eg�sz vil�g, a b�n�k sokas�ga miatt el fog pusztulni. Szavaim igazak. Aki szavamat megfogadja, �lni fog; aki elveti, elv�sz. Papjaim, egyetlen k�v�ns�gom, hogy a b�n�s�k megt�rjenek, szeressenek Engem �s ny�jtsanak el�gt�telt b�neik�rt. Mindenkinek abban a tudatban kell �lnie, hogy �lete – b�nei sokas�ga miatt – m�r csak az �n akaratom �s szeretetem �ltal maradhat f�nn �s gyarapodhat. Az ilyen l�lek szeretetben �s engesztel�sben �ljen. A test szenved�sre �s engesztel�sre, a l�lek im�ra �s h�dolatra, a sz�v pedig boldogs�gra �s szeretetre teremtetett. �n vagyok a Szeretet. Ahol az �n szeretetem �l, ott �lek �n, ott im�dkozom �s h�dolok. B�ke, csend �s �r�m honol az ilyen lelkekben. Ezek az �n v�gtelen szeretetemnek gy�m�lcsei.”

„Le�nyom isteni Sz�vem nem n�zheti tov�bb, mint n�lk�l�zi a b�n�s �s szenved� emberis�g, az igazi, a boldog �letet. A vil�g nyomor�s�ga irgalomra ind�t; meg akarom aj�nd�kozni a vil�got szeretetem gy�m�lcseivel.”

6. „Im�dkozz megvil�gos�t�suk�rt!”

Neh�z �s komoly feladat volt sz�momra, hogy k�z�ljem az el�lj�r�kkal az �r hozz�juk int�zett k�v�ns�gait, int�seit, korhol�sait. Ilyenkor �gy �reztem, valaki m�s cselekszik �ltalam. M�sk�l�nben aligha tudtam volna egyetlen sz�t is le�rni, mert a papi m�lt�s�g oly nagy �s szent dolog el�ttem. Mi�ta ezt a m�lt�s�got az �r nekem megmutatta, megsemmis�lve �rzem magam a papok el�tt. Csak semmis�gem tudat�ban adhatom �t lelkemet, eszk�zk�nt, az �rnak. �letemet ezerszer is f�l�ldozn�m a v�tkez� papok�rt. Az �dv�z�t� – j�llehet a b�nben �l� papokat korholja b�neik miatt – mennyei Atyja el�tt m�gis v�delmezi �ket �s �gy im�dkozik �rt�k: „Aty�m, bocs�ss meg nekik, mert nem tudj�k, mit cselekszenek; mert ha tudn�k, nem b�ntan�nak meg, hanem szeretn�nek. K�rlek, irgalmazz nekik, csillapodj�k jogos haragod.”

Az ima ut�n l�ttam, mint viszi kegyelmeit ezekhez a papi lelkekhez sietve az �dv�z�t�, r�szint bels� sugallatok, r�szint m�s szem�lyek szavai �tj�n.

Az akarat szabads�ga

Majd �gy sz�lt az �r: „A szabad akarat �s az ebb�l ered� menteget�z�s az oka, hogy sok vezet� visszautas�tja k�v�ns�gaimat, amelyeket alattval�ik �ltal k�rek. Vigy�zzanak, nagyon vigy�zzanak az el�lj�r�k! Mert sokan akad�lyokat g�rd�tenek kegyelmeim el�.” �gy l�ttam, hogy az �dv�z�t� sokat szenved az el�lj�r�k miatt, akik szembefordulnak akarat�val. Az �r szavai szerint egyes el�lj�r�knak s�lyosan b�nh�dni�k kell emiatt.

„�ldozd f�l magad”

Az �r a k�vetkez� szavakat int�zte hozz�m: „Le�nyom �ldozd f�l magad azok�rt az el�lj�r�k�rt, akik g�g�s �ntelts�g�k miatt keresztezik akaratomat, �s s�t�tben, t�vol vannak T�lem. Azt akarom, hogy f�lismerjenek Engem a val�s�g f�ny�ben, megtisztuljanak a szeretet t�z�ben, s k�vess�k a v�gtelen szeretet parancsait”

„Le�nyom, im�dkozz �s �ldozd f�l magad ezek�rt az el�lj�r�k�rt, akik Engem nem akarnak f�lismerni a lelkekben. Sokat kell szenvednem ez�rt, mert szeretem �ket, s szeretn�m, ha alattval�ikban f�lismern�nek Engem. Im�dkozz megvil�gos�t�suk�rt!

Fontolj�k meg ezek az el�lj�r�k, hogy �n vagyok az igazi, �s legf�bb el�lj�r�, �n vagyok az egyetlen �r, aki szabadon cselekszik, akit semmi �s senki meg nem k�thet. Helyetteseim, tudnotok kellene, mi�rt besz�lek hozz�tok ilyen kem�ny szavakkal! Uralmam nem �nk�nyuralom, hatalmam nem er�szak! Ha sz�lok, ti�rtetek sz�lok; engedelmeskedjetek, m�g nem k�s�!”

Ezut�n k�t h�napon �t nem besz�lt az �r az el�lj�r�kr�l. K�t h�nap m�lt�n ism�t l�ttam az Urat: szomor�an tekintett azokra az el�lj�r�kra, akik k�teleket k�sz�tettek el�, hogy �t megk�t�zz�k.* Az �r s�rt miattuk, de m�g ink�bb s�rt azok miatt, akik el�lj�r�ik engedetlens�ge k�vetkezt�ben elvesznek. F�jdalm�ban �gy sz�lt: „Elt�vol�tom utamb�l ezeket az el�lj�r�kat! Le�nyom! Szavadat v�reddel �rd le �s k�ldd el hozz�juk: amit megkezdtem, azt be is fogom fejezni; amit akarok, azt meg is val�s�tom – ha nem �ltaluk, h�t m�sok �ltal.”**

Meg�rtettem, hogy az �r el�re jelezte bizonyos el�lj�r�k hal�l�t; ez a hal�l kegyelem volt sz�mukra, mert ez�ltal a nagyobb rosszat ker�lt�k el: t�velyg� �let�k folytat�s�t.

* P�ter G. m�k�d�s�nek v�gleges megakad�lyoz�s�r�l van sz�.

** A mondat utols� r�sze els�sorban a t�rt�nelmi esem�nyekre �rtend�.

A b�kly�

1943-t�l kezd�d�en az �r h�t alkalommal k�rte, oldozz�k fel k�teleit. Egy alkalommal �gy sz�lt hozz�m: „K�z�lni akarom R�m�val �s fiam, p�ter G. el�lj�r�ival, vegy�k le R�lam a b�kly�t, ha dics�s�gemet l�tni �s �ld�somat elnyerni akarj�k.”

M�skor �gy sz�lt: „Le�nyom! Utolj�ra intem el�lj�r�idat! Ha �k nem engedik, hogy fiam �ltal meger�s�tsem a szolg�latomban f�radoz�, gyenge �s er�tlen lelkeket, nem fogj�k elker�lni a b�ntet�st.” Amikor az �r �gy sz�l hozz�m, �n is nagyon szenvedek. Sokszor ink�bb meghaln�k, minthogy az �dv�z�t�t �gy l�ssam, �s panaszait hallgassam an�lk�l, hogy k�pes lenn�k Neki seg�teni.

7. Irgalom helyett igazs�goss�g

Egy alkalommal J�zus kinyilv�n�totta nekem az elveszett kegyelmek titk�t. A lelkek k�t csoportj�t mutatta meg nekem. Az els� csoport im�i �s �ldozatai f�lsz�lltak Hozz� az �gbe, �s � kegyelmekkel tele kiny�jtotta mindk�t kez�t Magyarorsz�g f�l�. A lelkek m�sik csoportja nem �lt �ldozatos �letet, r�ad�sul m�sokn�l is kig�nyolt�k az ilyen t�rekv�seket. Ezek a lelkek, nagy f�jdalmakat okoztak J�zusnak. Sz�nd�kosan �s er�szakkal megakad�lyozt�k abban, hogy kegyelmeit a j�knak megadja. Ez�rt azt mondta nekem J�zus: „N�zd, kedves gyermekem! A j� lelkek kegyelmeket k�rnek T�lem, s �n sz�vesen teljes�tem is k�r�s�ket. Akkor azonban megjelennek a gonosz lelkek, �s megakad�lyozz�k a kegyelmek sz�toszt�s�t. A Nekem szentelt lelkeknek tudniuk kell, hogy a gonoszak b�ne k�vetkezt�ben nemcsak a rosszak, hanem a j�k is szenvednek, mivel a rosszak megakad�lyozz�k, hogy a szeretetre �s igazs�gra szomjas lelkek v�gya kiel�g�t�st nyerjen.”

Megr�z� l�tom�s volt ez, amelynek hat�sa m�ly nyomokat hagyott lelkemben. Megk�rdeztem h�t J�zust, mik�nt lehets�ges, hogy egy gonosz l�lek ilyen nagy akad�lyt jelent. Az �r erre �gy v�laszolt: „Luther is egy ember volt, Loyolai Ign�c is az volt. S mily nagy k�l�nbs�g van e k�z�tt, amit ez a k�t ember tett! V�lasztottaim lanyhas�gai �s b�nei olyan f�jdalmat okoznak Nekem, hogy belehaln�l a szenved�sbe, ha annak csak t�red�k�t �rezhetn�d!”

Kegyelemt�l megfosztott lelkek

1942 sor�n az �dv�z�t� sok olyan lelket mutatott nekem, akik akad�lyok miatt nem r�szes�lhettek kegyelemben. Ha ezek a lelkek egy�ttm�k�dhettek volna Isten akarat�val, Magyarorsz�g, �s az eg�sz vil�g, sok veszedelemt�l megmenek�lt volna.

Amikor az �r ilyen dolgokat mutat nekem, kimondhatatlanul sokat szenvedek. Eddig nem tudtam, hogy ekkora nagy az emberek felel�ss�ge. Jaj azoknak, akik miatt Isten kegyelemadom�nyai hi�baval�kk� v�lnak! Nemcsak azok jutnak a k�rhozat k�zel�be, akik a kegyelmet visszautas�tj�k, hanem azok is, akik ezek mulaszt�sai miatt nem r�szes�lhetnek kegyelmekben.

Bog�ncs �s vasvessz�

M�s alkalommal �gy sz�lt hozz�m J�zus: „T�bb f�jdalmat �s szenved�st okoz Nekem egy k�telked�, vagy hitetlen papi l�lek, mint ezer m�s l�lek; mert m�g az ut�bbiak bog�nccsal csapnak arcomba, amikor szembeszeg�lnek akaratommal, az el�bbiek vasvessz�vel z�zz�k Testemet.”

„Azokat a papokat, akik tudatos ellenszenvb�l, vagy gy�l�letb�l megk�t�znek Engem, nem az �n isteni akaratom vezeti; ezek nemcsak az �n terveim, hanem kiv�lasztottaim ellen is harcolnak. Am�g k�telyeiket �s gonosz sz�nd�kaitokat el nem vetitek, s m�g al�zattal nem t�rekedtek arra, hogy �n legyek bennetek minden, �g�reteim nem fognak beteljesedni lelketekben.”

„Jaj nektek, h�l�tlan �s kem�nynyak� papok! Mily k�nnyen elh�r�thatn�tok az akad�lyokat! Mily k�nnyen meg tudn�tok menteni haz�tokat �s r�szint az eg�sz vil�got, ti magatok! De hitetlens�gek megk�t�zve tart Engem azokban a lelkekben, akik �ltal terveim kereszt�lvihetn�m. Mivel saj�t hib�tokb�l terveimet �s akaratomat meghi�s�tj�tok, ez�ltal magatokra vonj�tok az igazs�gos b�ntet�s csap�sait, de nemcsak magatokra, hanem azokra is, akikkel �ltek.”

„Le�nyom, irgalmas szeretetem helyet kell, hogy adjon az igazs�goss�gnak. L�tni fogj�k nyakass�guk k�vetkezm�nyeit!”

A k�zelg� szenved�sek

L�ttam el�re, l�lekben, azokat a szenved�seket, amelyeket el kell viseln�nk csakhamar. Ez a l�tv�ny nem volt oly f�jdalmas, mint a szenved� �dv�z�t� l�tv�nya. J�zus r�m n�zett �s azt mondta: „Gyermekem, b�jt�lj �s im�dkozz azok�rt a papok�rt, akik ellennem dolgoznak. �k nem �lnek a hit tan�t�sa szerint. Figyelemmel k�s�rem minden szavukat �s tett�ket. Ez m�g csak a kezdete a csap�soknak. S ha ez csak a kezdet, mi j�n m�g akkor, ha nem t�rnek meg?! Papjaim! H�v�k! Ha majd bek�vetkeznek a csap�sok, ne g�nyol�djatok h� szolg�imon �s ne mondj�tok: „L�tj�tok, az �r nem mentett meg minket, j�llehet ezt oly gyakran hirdett�k!” Nem! H�s�ges h�veim mindent megtettek, de munk�jukat meghi�s�tott�k a szembeszeg�l� papok.”

Ezekn�l a szavakn�l l�ttam azokat a szerzeteseket, akik R�m�ban �pp�gy, mint az egyes p�sp�k�k mellett, J�zus m�ve ellen m�k�dtek. J�zus el�tt ez nem volt titok, �s �ppen ez�rt szenvedett oly sokat. De l�ttam azt is, hogy mindezt t�relmesen viseli, csak v�r �s v�r. A szembeszeg�l� papokra utalva mondta: „Ez most a ti �r�tok, de el�rkezik majd az �n �r�m is.”

A tilalom ideje

Egy szentmise alatt figyelmeztet�st kaptam J�zust�l, siessek le�rni �s tov�bbadni �zeneteit, mert a tilalom ideje k�zel van. Akkor elcs�ggedve �gy panaszkodtam: „Mindig ezzel az �r�ssal kell vesz�dn�m! Sokat szenvedek emiatt.” J�zus rosszallta szavaimat �s ez�rt egy id�re elhagyott. Azut�n visszat�rt �s �gy sz�lt: „Le�nyom, azt gondolod, hogy m�s eszk�zeim, akikhez sz�ltam, nem szenvedtek, �s nem f�radoztak? Bizony, mondom neked, sokat dolgoztak, �s mindig �jb�l �sszeszedt�k erej�ket. �n mindenkor megadtam nekik a sz�ks�ges kegyelmeket, �s megadom neked is, hogy feladatodat h�s�ggel el tudd v�gezni.” Akkor �j er�t nyertem a munk�hoz.

K�ny�rg�s csod��rt

Egy napon J�zushoz j�rultam a szents�gh�zhoz, hogy seg�ts�g�t k�rjem az akarat�nak ellentmond� el�lj�r�kkal szemben. K�rtem, m�veljen nem is egy kicsiny, de egy hatalmas csod�t, hogy a k�tked�ket meggy�zze �zeneteinek val�dis�g�r�l. Az �r �gy felelt: „B�zd r�m a dolgot! Az �n �r�m m�g nem j�tt el. Ha majd elj�n, mindenkinek felny�lik a szeme, a k�d eloszlik. Akkor mindazok, akik most szenvednek, �s velem dolgoznak, �mulni fognak mesteri m�vemen. �r�kk� fogj�k �lvezni annak gy�m�lcseit.”

Minthogy t�bben is elutas�tott�k ezt a feleletet, �jra k�rtem az Urat, adjon valami jelet. J�zus ekkor er�lyesen �gy sz�lt: „Le�nyom! A sz�ks�geset m�r megtettem. Mi�rt nem fogadj�k el ezt? �n vagyok szolg�im ura. Mi�rt nem ragadj�k meg kiny�jtott kezemet, s mi�rt nem k�vetnek azon az �ton, amelyen engem f�lismerhetnek?” Az �r ezut�n eml�tett egy bizonyos jelet, amely �ltal egyesek m�r majdnem f�lismert�k, de m�gsem l�ptek az �tra. Az �r itt azt mondta: „Mi�rt visszakozott az a l�lek, akinek pedig megadtam a vil�goss�got, �s m�r majdnem f�lismert Engem? �s mi�rt k�ti meg kezemet az az alattval�i �ltal befoly�solt el�lj�r�, akinek hatalm�ban �llna megengedni, hogy papjaim �s a Nekem szentelt lelkek k�z�tt munk�lkodjak? Jaj a lelkeknek, akik ellen�llnak! De m�g ink�bb jaj azoknak, akik m�sokat is arra sarkallnak, hogy ne hajoljanak meg El�ttem!”

Nincs k�ls� csodajel

Bizonyos id� eltelt�vel �gy sz�lt hozz�m az �r: „Papjaimnak tudniuk kell, hogy semmif�le csodajelet nem k�v�nhatnak. Most nem csod�latos keny�rszapor�t�s, hanem a b�n�s�k m�g csod�latosabb megt�r�se �ltal fogom magamat kinyilv�n�tani. Ne k�v�nj�k h�t a k�ls� csod�t; ha hisznek, megmenek�lnek; ha nem hisznek, b�nh�dni fognak.”*

* J�zus ezeket a m�sodik vil�gh�bor� idej�n mondta, jelezve azonban a k�s�bbi szenved�seket is, amelyek Magyarorsz�gra szakadnak, mivel az illet�kesek oly kev�ss� engedelmeskedtek akarat�nak.

Ne szomorkodj

Nekem azt mondta J�zus: „Ne szomorkodj az�rt, hogy oly nehezen ismernek el Engem, �s oly k�nnyen ellentmondanak Nekem. Ez az �n sorsom itt a f�ld�n. Ennek �gy kell lennie. Nem az f�j Nekem, hogy a lelkek oly f�l�nken j�nnek Hozz�m, hanem az sebzi meg isteni Sz�vemet, hogy n�h�ny pap egy�ltal�n nem hajland� f�lismerni Engem. M�g te is k�telkedt�l Bennem! Biztos�talak, hogy k�zl�seim miatt nem �r semmi k�rosod�s!”

K�t aranykapu

Egyszer k�t el�lj�r�t mutatott nekem az �r. Szomor�an mondta: „Tekintsd meg ezt a k�t aranykaput, Le�nyom. Min�l szebben ragyognak ezek az emberek fel�, ann�l nehezebb Nekem bel�pni rajtuk.” Ez a k�t l�lek sz�p volt, de nem akartak meghajolni az �r akarata el�tt, �s elutas�tott�k k�zl�seit.

„�n vagyok mindene”

A fenti k�zl�sekr�l val�j�ban hallgatni akartam, gondolv�n, hogy J�zus n�lk�lem is el tudja �rni, amit akar, �s �gy elker�lhet�k lenn�nek az esetlens�gemb�l ad�d� kellemetlens�gek. De az �r ezt mondta: „Gyermekem! Nem tudod, hogy az �n ig�m k�nny� �s �des azoknak, akik Engem szeretnek? Lehet valami neh�z, ami k�nny�? Lehet keser�, ami �des? Lehet valami kellemetlen, ami kellemes? M�rmost: �n vagyok minden! �n nemcsak akkor vagyok a te boldogs�god, amikor �ppen hozz�d besz�lek, hanem mindig: akkor is, ha arra sz�l�talak f�l, hogy besz�lj az �n k�zl�seimr�l. Ez�rt nem szabad hallgatnod! �n folytatom a m�vet, amelyet n�h�ny pap oly neh�znek tal�l.”

8. „A vil�g feletti hatalmat �s uralmat Szepl�tlen Any�mnak adtam �t”

A m�sodik vil�gh�bor� folyam�n, egy napon J�zus kifejezte aggodalm�t R�m�t illet�en. Nyomat�kkal mondta: „Akaratom, hogy �ldott fiamnak, a p�p�nak tudom�s�ra hozz�k, ne hagyja el a Vatik�nt. Ha elhagyja, az ellens�g azt nyomban romba d�nti. Ha azonban helytart�m ott marad, megv�dem a Vatik�nt.” Az �zenetet �tadt�k. A Szentatya nem t�vozott el a Vatik�nb�l. A bombatal�lat Castelgandolf�t �rte, ahov� kor�bban sz�nd�kozott menni.

Az angyali p�pa

„Kedves gyermekem! M�r r�gebben k�z�ltem a vil�ggal, hogy ezekben a napokban egy szent�let�, angyali p�pa fog uralkodni.” (XII. Pius p�pa) Al�zatoss�ga, szents�ge, �s engesztel� �lete az emberis�g�rt arra ind�tottak, hogy a kegyelem sugar�t ki�rasszam az eg�sz vil�gra.”

Egyszer l�ttam, amint az �dv�z�t� k�nnyeket t�r�lt le a Szentatya arc�r�l, amelyeket a vil�g b�nei miatt ontott. Nagyon megind�t� volt ez a l�tv�ny. Mindig szerettem �s tiszteltem a Szentaty�t. De ami�ta J�zus sok mindent k�z�lt a p�p�r�l, az�ta m�g nagyobb szeretettel �s r�szv�ttel vagyok ir�nta.

A gy�zelem hegye

A p�pa sz�m�ra ezeket mondta J�zus: „Fiam, �ldott fiam, n�zz k�r�l, �s tiszt�tsd meg a v�rosokat azokt�l, akik az igazs�g ellen harcolnak �s meg�lik az igaz �letet! �ll�ts �r�ket a v�rosok kapui el�, nehogy m�g gonoszabb vad�llatok hatoljanak be a h�zakba! Neh�z munk�id k�zepette Szepl�telen Any�mra emeld tekinteted; ragadd meg anyai kez�t �s meger�s�dsz. � felvezet t�ged a gy�zelem hegy�re, oda, hol tan�tv�nyaim is megl�thatt�k sz�nev�ltoz�somat. B�zz�l benne! A vil�g feletti hatalmat �s uralmat Szepl�telen Any�m kez�be helyeztem!”

A v�gn�lk�li t�zes l�nc

A Sz�zanya t�bbsz�ri felsz�l�t�s�ra szok�sos �jjeli engesztel�semet azok�rt a papok�rt v�geztem, akik v�glegesen elp�rtoltak J�zust�l. �jf�l ut�n egy �ra k�r�l J�zus �gy sz�lt: „Egyszer mindenki l�tni fogja azt a v�gn�lk�li t�zes l�ncot, amelyre  azok a papfiaim vannak felf�zve, akik Engem, J�zus Krisztust, Megv�lt�jukat, a gy�ntat�helys�gben cser�lt�k f�l a pokol �r�k�s k�njaival. Ezek a papi lelkek a gy�ntat�sz�ket �tkozz�k a pokolban, �s f�jdalmas jajki�lt�saik k�zepette az ott elk�vetett b�n�kre eml�keznek.” (Ekkor k�l�n�s dolgot tudtam meg J�zust�l) „�vekkel ezel�tt m�r k�ldtem egy figyelmeztet�st �s k�rtem R�m�t, hogy az Egyh�z vezet�s�ge ne hagyja rendezetlen�l a gy�ntat�helyek k�rd�s�t, �s a gy�n�s lefoly�s�t. (J�zus tudom�somra hozta, hogy nem k�v�nja a hatodik parancs elleni v�tkek r�szletes kit�rgyal�s�t, a b�nat a fontos.) Negyven �v is elm�lt, k�r�semet m�gsem vett�k komolyan, minden maradt a r�giben. Vajon ki felel�s az elk�rhozott paptestv�rek lelk��rt? Az, hogy az Egyh�z vezet�s�ge a hagyom�nyos gy�ntat�sz�k helyett gy�ntat�szob�t aj�nlott, egyes papjaimnak ajt�t nyitott �jabb b�nre.”

Kegyelemszikra

J�zus �gy sz�lott a T�le elp�rtolt papokhoz: „Itt az �n �r�m, hogy ism�t sz�ljak hozz�tok; de a ti �r�tok is k�zel, amikor majd ti sz�ltok Hozz�m. Kedves pap fiaim! �lljatok meg �s gondolkozzatok el szent hivat�sotokon �s az �r�k sz�mad�son. �s ti, testv�reim, akik a vil�gnak engedve, T�lem elp�rtoltatok, s most szabadon �ltek a test k�v�ns�gai szerint, l�m, boldogok m�gsem vagytok. Nem lehettek boldogok, mert szeretetem, r�gi, h�s�ges �letetek miatt egy szikr�nyi kegyelmet meg�vott sz�motokra, s ez a kegyelemszikra, mint a lelkiismeret v�dl� szava, nem hagy nyugodni benneteket. T�rjetek vissza Hozz�m, az irgalmas Szeretet k�tf�j�hez! Ha r�m tekintve elfeledkeztek a vil�gr�l, �n is elfeledem b�neiteket; de ha R�lam feledkeztek el, b�neitek fognak �t�lni felettetek!”

A Sz�zanya pal�stja

J�zus �gy tan�tott: ”Ha papjaim�rt im�dkozol, kedves Le�nyom, mindenkor Szepl�telen �desany�mhoz fordulj, � a papi lelkek �desanyja. Im�tokat meghallgatja, s papfiait megoltalmazza a vesz�lyekt�l. Kir�lyn�i pal�stj�val takarja be �ket, �s anyai szeretettel vigy�z r�juk, hogy el ne k�rhozzanak.”

Az isteni er�nyek k�nt�sei

J�zus �gy intette a Neki f�lszentelt lelkeket: ”Kedves papfiaim! �r�l�k, ha szeretetemet szeretettel viszonozz�tok, �s kitartotok Mellettem b�rmi bajban. �lts�tek magatokra er�nyeim k�nt�s�t, hogy lelketek nagy ellens�ge ne f�rk�zhessen hozz�tok ravasz hazugs�gaival.”

A szel�ds�g k�nt�se

„�lt�zzetek az �n szel�ds�gembe. Legyetek szel�d b�r�nyok a ki�hezett farkasok k�z�tt. Meg�rt�ssel szeml�lj�tek �ket �s f�radhatatlanul im�dkozzatok �rt�k.”

Az al�zatoss�g k�nt�se

„�lt�zzetek az al�zatoss�g k�nt�s�be, bajban, �r�mben egyar�nt. Szeretettel ny�jtsatok kezet a nagyrav�gy�knak �s d�lyf�s�knek, s ne tagadj�tok meg t�l�k a k�z�sen v�gzett im�t. Vil�g�tsatok nekik �r�km�cses gyan�nt, hogy a becsv�gy �tj�r�l let�rjenek, Hozz�m j�jjenek, al�zatoss�gomb�l mer�tsenek. Ha �gy cselekszenek, meg�ldom �let�ket a b�nb�nat szents�g�vel s megmentem lelk�ket a tov�bbi vesz�lyekt�l.”

A seg�t�k�szs�g k�nt�se

„Kedves papfiaim! �lts�tek magatokra a seg�t�k�szs�g k�nt�s�t! Vezess�tek az al�zatoss�g �tj�ra azon papfiaimat, akik m�ris a gy�zelem hegy�n �rzik magukat hamis biztons�gban. Mondj�tok g�g�s papjaimnak: „�n, J�zus, a kicsinyeket szeretem, de a nagyokat is befogadom. Befogadom �s magamhoz �lelem �ket, hogy al�zatoss�guk nagys�g�hoz �s g�gj�k kicsinys�g�hez m�rten a lelkek megment�s�nek feladat�t b�zzam r�juk, hogy apostolokk� avassam �ket im�ds�gos �s engesztel� �let�k �ltal.”

A kegyelem f�nyl� k�nt�se

„Kedves papfiaim! �lts�tek magatokra az �letszents�g f�nyl� k�nt�s�t. Ragyogtass�tok ezt a f�nyt azok k�z�tt, akik magukra hagyva, lelki s�t�ts�gben �lnek, s Engem csak t�tov�n, tapogat�zva keresnek. Ne �t�lj�tek meg �ket, mert elhagyatotts�guk miatt lettek a b�n �s a test �ldozatai. Sug�rozz�tok a kegyelem f�ny�t minden mag�nyos l�lek, elhagyatott paptestv�r szomor�, s�t�t �let�be. L�ss�tok meg sebeiket �s gy�gy�tgass�tok �ket! M�g van id�t�k, addig tegy�tek a j�t! Ne feledj�tek: amit egynek cselekedtek a legkisebbek k�z�l, Nekem teszitek.” (Mt. 25.40.)

A boldog papi �let

„Kedves papfiaim! Mindennapi �letetekb�l �r�m �s der� sug�rozz�k! �lj�tek meg az �dv�z�ltek boldogs�g�t, m�r itt a f�ld�n! Ett�l fog megtisztulni a vil�g. �gy lesz k�pes befogadni a nagy kegyelmet: az elj�vend� vil�gb�k�t. A kegyelem nem k�sik, legyetek k�szen �s im�dkozzatok.”

Az engesztel� �let

„Kedves papfiaim! V�ljatok engesztel� �ldozatt� isteni kezemben. K�ny�r�gjetek a Mennyei Aty�hoz, hogy a b�ke kegyelm�nek �rkez�sekor legyen irgalmas a szenved� emberis�ghez. K�rj�tek, akad�lyozza meg, hogy a fordul�pont el�rkeztekor elpusztuljanak az emberek.”