IV. Fejezet: Általános tanítások

Bevezetés

Az ebbe a fejezetbe tartozó szövegeket négy csoportba osztottuk:

- A megvilágítások.

- Az erények kimunkálása.

- Imaélet. –, illetve

- Engesztelés.

1. Megvilágítások

Isten eredete

Egyszer megkérdeztem Istent:

- Honnan származol, Istenem?

- „Önmagamtól, az Örökkévalóságtól.”

- És Jézus honnan származik?

- „Istentől, Önmagától és az Örökkévalóságtól”

- És a Szentlélek Isten lehelete honnan származik?

- „Istentől, Jézus Krisztustól, Önmagától és az Örökkévalóságtól.”

- Mi az Örökkévalóság?

- „Nincs kezdete, sem vége. Én magam vagyok.”

- És hol a Te országod?

- „Benned.”

- És hol az én országom?

- „Bennem. És a kettő egy!”

A misztikus életre való dolgok:

Egy alkalommal így szólt hozzám Jézus: „Minden ember Isten leheletéből él. Isten lehelete a lélek, amely fönntartja életünket. Ha a lelket megérinti Isten, Ő Önmagával találkozik. Önmagával egyesül a szeretetben. A test csak eszköz. Amikor Isten találkozik Önmagával a lélekben, a lélek úgy érzi, a test megszűnt létezni.”

Isten nem emberrel találkozik

Nem! Isten és ’én’ nem találkoznak! Isten Önmagával találkozik és Önmagával egyesül. Így tudtam meg, hogy az élet: Isten lehelete. Maga Isten, aki bennem él. Isten lehelete éltet engem.

A szentáldozás titka

Egyszer megkérdeztem Jézust: „A szentáldozáskor Isten van mibennünk, vagy mi vagyunk Őbenne?” Mire Jézus így válaszolt: „A kettő egy és ugyanaz. Az Én Testem és Vérem a ti testetekbe és véretekbe költözik. Én bennetek lakozom, ti meg Énbennem.”

Az Egyház Anyja

Jézus mondta: „A keresztség által mindenki részesül az istenélmény kegyelmében. De aki nem fogadja el a keresztség kegyelmi hatását, abban nem is terem semmi gyümölcsöt. A sátán nem látja, mi történik Isten és a lélek között. Ő csak figyeli az embert, és arcvonásaiból olvas. A sátán leolvassa a gonoszságot az ember arcáról, és bizonyos abban, hogy övé lesz a győzelem. Ebben a küzdelemben Isten ígéretére kell figyelni: „Ő megrontja fejedet, te meg sarka után leselkedel.” A Boldogságos Szűz azért lett az Egyház Anyja, hogy mindenkor gondoskodjék gyermekeiről. S nem is kér mást, mint azt, amit egy anya a gyermekétől: bizalmat, hitet. Ennek az ima és az engesztelés köntösében kell megjelennie.”

Üdvösség

Jézus mondta: „Ne aggódj amiatt, hogy ez, vagy az a lélek üdvözült-e. Ha valakiért mégis fohászkodni akarsz, mondd: „Jézusom, nem aggódom érte. Bízom irgalmas jóságodban. Legyen meg a Te akaratod, hiszen Te tudod, mily kedves volt nekem ez a lélek.” Egy lélekkel kapcsolatban se akarj egyebet. Te se akarj szentté válni. Csak szeress és merülj el Bennem. Mindig csak Rólam gondolkodj, Hozzám beszélj. Életed minden mozzanatában Velem találkozz. Én teszlek szentté. És minden várakozásodat felülmúlja majd az, amit így nyersz el Tőlem.”

Az egyesülés kulcsa

Jézus mondta: „A Velem való állandó egyesülés lényege, annak az átélése, hogy Én a léleké vagyok, a lélek pedig az Enyém.”

Hol van Jézus?

Egyszer, halálosan kimerülve, úgy éreztem, Jézus nincs velem. Ijedten kiáltozni kezdtem: „Jézusom, Jézusom, hol vagy?” Akkor Jézus így válaszolt: „Én mindig ott vagyok, ahol te; csak te nem vagy mindig ott, ahol Én. Gondolkozz el ezen.” Elgondolkoztam, s azt mondtam: ”Jézusom, áldott legyen igaz szavad!”

Szomjazó lelkek

Azoktól a lelkektől, akikkel a tisztulás helyén találkoztam, megtudtam mennyire szomjazzák Jézus Vérét. Jézusomat is megkérdeztem e felől. Ő így felelt. „Amíg a földön csak egy szentmiseáldozatot is bemutatnak, addig szent Vérem dúsan árad a tisztuló lelkekre s a szenvedő emberekre. Földi misztikus életemnek titka ez. E titkot csak a Legszentebb Háromság ismeri. Titok marad ez mindaddig, amíg az utolsó ember is el nem hagyja a földet.” Továbbérdeklődtem: „Jézusom, mi történik, ha a földön csak egyetlen szentmiseáldozatot mutatnak be?”„Szentséges Vérem akkor is ugyanoly dúsan folyna a földi emberekre, és a tisztulás helyén időző szenvedőkre.”

A bűnösökhöz vezető út

Éjjel Jézussal társalogtam, S látva, mennyire szereti a bűnösöket, ezt kérdeztem Tőle: „Van-e valami, vagy valaki égen és Földön, aki Téged a bűnös lélektől eltéríthetne?” Jézus így válaszolt: „Csupán a bűnös maga teheti meg. Azon kívül nincsen oly hatalom, amely irgalmas szeretetem előtt a bűnösökhöz vezető utat lezárhatná.”

Az Irgalmas Szeretet csókjai

Jézus mondta: „Ezek a szavaim mindenkihez szólnak, akik törekednek a jóra. Kedves gyermekeim! Az ember élete, ha Istenben folyik, mindenkor nagy érték. De mivel az emberi természet hajlik a rosszra, bízzatok irgalmas szeretetem jóságában, hogy gyarlóságaitok Nálam állandó megbocsátást nyerjenek. Bármily gyarlóságot is kövessetek el (itt Jézus hangsúlyozta, hogy nem bűnökről, hanem gyarlóságokról beszél), ha nyomban megbánjátok, és Hozzám futtok segítségért, csókot adok érte. Ha tízszer estek el naponta, tíz csókot kaptok érte.” „Ha azt mondjátok: holnap jobb leszek, magatokban bíztok, csókot nem kaptok.”

A lényeg

Egy éjszaka, amint fölébredtem, Jézushoz fordultam: „Itt vagyok, Uram, virrasztok.” – Ő így válaszolt: „Számomra nem az a fontos, hogy mit csinálsz. Az a lényeg, hogy mindig Mellettem légy.”

Hol a tökéletesség?

Olvastam a Szentírásban: „Legyetek tökéletesek”( Mt. 5.48 ), és elszomorodtam. Jézushoz fordulva ezt mondtam: „Jó Jézusom, hát hogyan is kérhettél tőlünk ilyesmit? Hogyan lehetnénk tökéletesek, bűnökkel, gyarlóságokkal, megterhelve?” Jézus így válaszolt: „Ha egy lélek Bennem él, akkor Én vagyok benne a tökéletes.”

Fiat

(Latin szó, jelentése: Legyen)

Jézus mondta: „Ahogyan a földön szüntelenül azt mondtam: „Atyám, legyen meg a Te akaratod”, neked sincs más feladatod. Amint emberként tettem, ezt cselekszem most is, istenségemben.”

Amikor Jézus ezt a szót kimondta: „istenségemben”, rávezetett a szónak rejtett értelmére. Ezt az értelmét csak az képes felfogni, aki Benne él, mivel e rejtett értelem emberi szavakkal kifejezhetetlen. De én, Jézus kegyelme által, felfogtam, miként éli át Ő Önmagában azt a „Legyen-t”, amelyre sokszor hivatkozott. Abban a pillanatban, amikor kimondta: „Fiat!”, láttam, hogy embersége és istensége egyszerre mondta; az egész Szentháromság egyesül az Ő akaratával. Világosan láttam, hogy Isten akarata, Fiat-ja akkor is megvalósulna, ha Ő semmiféle teremtményt nem teremtett volna (minthogy a teremtmények az Ő akaratának eszközei). Láttam, hogy Isten Fiat-jának nincsen sem kezdete, sem vége. Tudtam, hogy ez a Fiat Istentől ered és Benne van. Ez a Fiat az Ő akaratának éltető és megvalósító ereje és hatalma, amely nem más, mint a Szeretet. Egyszóval: láttam a legszentebb Szentháromság művét. Úgy láttam, hogy a teremtményeket illetően ez a Fiat egy fonál, amely Isten akaratából ered és két ágra bomlik. Ez a szétágazás Isten akarata és ereje által történt. A lelkekre vonatkozólag az egyik ág az örök üdvösséget, a másik az örök kárhozatot jelentette. De a Fiat nem egyformán érvényesült a két fonal esetében; az üdvösség Fiatját Isten szabadon mondta ki, ám a kárhozatét mintegy kényszerítve. A Fiat kapcsán az üdvözítő még a következőket mondta:

„Leányom! Föl akarom tárni előtted, hogyan kell megvalósítani a léleknek a Fiatot. Ha a lélek nemcsak szavakkal, hanem egész életével mondja ki, akkor egyesülök vele oly módon, ahogyan a Három Személy egy lesz az egy Istenben. Ha így egyesültem a lélekkel, akkor az már semmit sem akar tudni, látni, bírni, ismerni, szeretni és élvezni Kívülem. S ha ez a lélek hűségesen kitart Mellettem, közölni fogom vele magamat. Ebben a közlésben úgy ismerhet meg a lélek, ahogyan Én ismerem Önmagam. Ez a lélek a mennyországot fogja látni és ízlelni, mert Én vagyok a mennyország, és ahol Én vagyok és élek, ott találom meg dicsőségemet. Örömömet és boldogságomat megosztom azzal, aki az Én dicsőségem.”

„Azok, akik a Fiatot élik, nem lehetnek meg bizonyos öröm nélkül, amely kívülről is megmutatkozik rajtuk. Öröm nélkül az Én szeretetem lángjától égő lélek is ellanyhul, kedvét veszti, végül pedig hitetlenné válik.” Örömön az Úr nem a világias, bűnös örömöt értette, hanem a mennyei, szent, békés, csöndes derűt, amely fölmelegíti a szíveket átsugározva másokra is. A lelket megerősíti, és mind közelebb emeli Istenhez.

Én, méltatlan lélek, átéltem valóságban ezt az örömöt, nem az én érdememből, hanem Isten kegyelméből, Isten benső tapasztalásából. Jézus tárta föl előttem, hogy másoknak is továbbadjam. Ezekről a dolgokról még semmit sem hallottam, és járatlan vagyok, nem merészelek ezekről beszélni, ne hogy félreértsenek.

Ami az alázatos lelket illeti, csodálatos dolgokat mutatott nekem Jézus. Egy ilyen alázatos lélek Istent szinte kényszeríti, hogy hozzá leereszkedjék, mert az alázatos léleknek Isten nem tud ellenállni, amíg ugyanis az igazi alázatosságban marad. Mindent Istenben látni, Istennel mindenre képesnek lenni. Isten által mindent elérni – ez a titkok titka.

Oktalan világ! Oktalan ember! Hogyan tudtok Istenen kívül mást keresni? Miért nem elég nektek az Isten?

2. Az erények kimunkálása

Jézus mondta: „Ne gondold azt, hogy Én kivételezek veled. Nem. Minden emberre egyforma bőséggel árasztom kegyelmeimet. A ti feladatotok annyi, hogy fölismerjétek.”

Az egészen szabad lélek szárnyalása

Jézus végtelen jóságában gyöngéden hajol le lelkemhez, mint egy anya gyermekéhez. Ilyenkor szeretnék elrejtőzni, nyomorúságom tudatában megsemmisülni. Minél mélyebbre süllyedek nyomorúságom mélységeibe, annál nagyobb szeretettel közeledik Ő hozzám és talál rám. Akkor hatalmába ejti lelkemet, és szeretettel oktat isteni dolgokra. Néha kifejezi kívánságát, hogy tanításait leírjam és így adjam tovább. Ezt teszem most is. Fáj, hogy ezt a megbízatást gyarlóságom miatt csak tökéletlenül vagyok képes teljesíteni. 1942 őszén, egy imádság közben, a következő tanítást adta az Úr: „Három dolog szükséges ahhoz, hogy trónusomat rövid idő alatt fölállítsam egy lélekben. Ezek: kristály, szárnyak és porszem. Szeretném, ha papjaim, különösen a lelki vezetők, gyakran beszélnének ezekről a dolgokról, és értékéről.”

Kristály

Nemcsak a test tisztaságát jelenti, hanem a lélek, a szív tisztaságát is. A léleknek nagy és kis bűnöktől egyaránt tisztának kell lennie, sőt, a szándékos hibáktól, és a könnyelműségből elkövetett tökéletlenségektől is. A hűtlenség, akár a legcsekélyebb dolgokban, rögtön beszennyezi a lelket. Tehát e téren négy tennivalótok van:

    1. Meg kell tagadnotok a testtől mindazt, ami rendetlen érzéki élvezet.

2. Meg kell tisztítani szíveteket minden olyan érzelemtől, ami nem az isteni, természetfölötti szeretetből fakad.

3. Az akarattól mindazt távol kell tartani, ami nem a jó és a helyes felé irányul.

4. Gondolatvilágotokból száműzni kell mindent, ami földies – a múltra, jelenre és jövőre vonatkozó aggodalmaskodást –, mert mindez csak bepiszkolja a lelkeket, és Engem megakadályoz abban, hogy vele egyesüljek.

Szárnyak

Ez a lélek szabadságát jelenti. A lélek legyen szabad a testtől, a teremtményektől, a világtól; de legyen tele a szent dolgok iránti vágyakozással. Legyen a lélek szabad még attól a szándéktól is, hogy önmagát irányítsa, mert Én csak az igazán szabad lelkeket tudom magasba emelni és istenségem részesévé tenni.

Porszem

Szükséges, hogy a lélek elismerje és fölismerje, kicsoda Nálam nélkül valójában. Kell, hogy önmagát megvesse, jelenlétemben éppúgy, mint mások előtt. Nem szabad megengednie a gondolatot, hogy ő valami, vagy valaki, mert abban a pillanatban, hogy ezt teszi, Tőlem eltávolodik, és kegyelmet veszít.

Ha a lélek őszintén elismeri saját nyomorúságát és gyarlóságát, és mellét verve könyörög megbocsátásért – igen, amikor örül annak, hogy ő semmi, akkor átérzi, hogy nem is méltó semmire, s így nem csodálkozik gyarlósága miatt és nem keseredik el.

Ha megintem, nem sértődik meg, hanem őszintén elismeri, hogy hibázott, s tudja, hogy az életszentség nem az elbukásoktól való mentességben, hanem a fölkelés akarásából áll. Ezért, ha semmiségének tudatában egészen Rám bízza sorsát; nyomorúságában bizalommal és szeretettel tekint Felém, Reám. Nem csupán azért, hogy Tőlem kegyelmi adományokat kapjon, hanem hogy Nekem elégtételt nyújtson és megvigasztaljon elkövetett gyarlóságai miatt. Nagy alázatosságában önmagát inkább tartja méltónak az elvettetésre, mint a kegyelemre. Ezáltal akaratlanul is aranyláncot kovácsol, amely által a mélységekből égi magasságokba, az Isten közelébe jut, s Engem ugyanakkor arra késztet, hogy leszálljak hozzá és szívében fölállítsam trónusomat.”

Mialatt az Úr e három dologról beszélt, kegyelme által szemlélhettem is mindazt, amit elmondott. Ezek közül csak egyet említek. Amikor az Üdvözítő a lélek szabadságát említette, láttam, hogy egy bizonyos lélek azért nem képes e szabadságot elérni, mert hiúságból saját tulajdonságaival, testi szépségével volt eltelve, s ezekben örömét lelte. Ez a lélek azzal nyugtatta magát: mindez nem hiba, mert látom mások kiválóságait is. Az isteni kegyelem föltárta ugyan előttem, hogy az ilyen gondolatok nem tetszenek Istennek, de az illető elaltatta lelkiismeretét. Láttam, hogy ez a lélek le van bilincselve, s azt is láttam, hogy az isteni Üdvözítő nem tudott ebbe a lélekbe szépségével és erényeivel beköltözni. Valóban: a lélek csak akkor tudja a kegyelmet befogadni, ha egészen szabad. Más lelkeknél is láttam akadályokat, amelyek meggátolták az isteni fényt, hogy teljesen áthassa a lelket. Ezek a lelkek kívülről fényárban ragyogtak, de belül sötétség uralkodott. Azoknak a lelke viszont, akiknél semmi sem akadályozta az isteni fény bevonulását, bensőleg is ragyogott. A fény átjárta egész valójukat és megszentelte őket. Ezekben a lelkekben az Úr örömöt, dicsőséget, szépséget és szentséget talált – e lelkekben Ő volt minden.

Istenben nincs háborgás

Jézus mondta: „Semmiért ne izguljatok. Ne akarjatok valamivé válni. Ne kételkedjetek, ne méltatlankodjatok. Istenben nincs háborgás, izgalom, bizonytalanság.”

Az alázatos lélek értéke

Egy alkalommal az Üdvözítő rámutatott egy elöljáró nagyfokú alázatára, és azt mondta: „Vannak jegyeseim között oly vakok, akik nem veszik észre, mennyire leereszkedem hozzájuk elöljáróik által. Oly hidegek, hogy szeretetem lángja, amelyet elöljáróik által árasztok lelkük felé, a legkisebb mértékben sem éri őket. Leányom! Én mondom, és az Én szavam igazság: az alázatos lélek oly értékes Előttem, hogyha nem lettem volna emberré, egy ilyen lélekért emberré lennék. S ha a gonosz be tudná fogadni a kegyelmet, és Én megengedném neki, hogy egy rövid ideig egy ilyen alázatos lélek mellett élhessen, ez oly hatással lenne rá, hogy seregeivel egyetemben hamarább jutna el Hozzám, mint egy hideg és megkeményedett lélek. Ó, az Én jegyeseim kegyelmeim világosságában járnak, és mégsem látnak! A tűz közelében élnek, és mégis jéghidegek. De bizony mondom, eljő még az idő, hogy kiváló elöljáróik mellett látókká és áthevültekké válnak.”

A legmélyebb völgy

Míg Jézus beszélt, szemlélhettem egy bizonyos lélek alázatosságát. Az Üdvözítő megengedte, hogy a következőket közöljem:

Mialatt az Úr beszélt, láttam egy mélységes mély völgyet, ahonnét roppant lángnyelvek törtek elő. Hangot hallottam: „A legmélyebb völgyből tör elő a legnagyobb tűz.” Megértettem, hogy a völgy az alázatos lélek, a tűz pedig az istenszeretet.

Az elöljáróban rejtező Jézus

Az Üdvözítő így oktatott: „Ó, ha az Én jegyeseim sejtenék, hogy mily szomorú az Én lelkem, amikor kegyelmeimet, amelyeket elöljáróik által kínálok fel, milyen belső ellenkezéssel, zúgolódva, okoskodva fogadják! Elöljáróim által nemcsak kincseimet, hanem Önmagamat is felajánlom nekik. De ők elvetnek Engem, mert úgy adom nekik, amint Én akarom, és nem úgy, ahogyan ők szeretnék. Ha ők nem kívánnak elöljáróim által Velem egyesülten maradni, nem jegyeseimnek, hanem közönséges szolgálóknak nevezem őket. A menyasszony elnevezés csak azokat illeti, akik menyasszonyként élnek és életüket a vőlegénynek áldozzák. Ha az Isten szolgálatára szentelt lelkek azt akarják, hogy őket menyasszonyaimnak ismerjem, akkor ne kényük és kedvük, hanem akaratom szerint éljenek. Azt, amit elöljáróik, vagy a körülmények és események által küldök, fogadják örömmel!”

Különbségtétel

Máskor így tanított az Úr: „Nem szabad különbséget tenni az elöljárók közt! Az elöljárókat előírások szerint nevezik ki, nem pedig tehetség, előkelő származás, vagy a beosztottak kívánsága alapján. Amíg hivatását viseli, alattvalói számára nem egy közönséges ember, hanem az Én templomom: Én rejtőzöm benne. Nagy hibát követnek el azok, akik nem így gondolkoznak. Az alacsonyabb rendű elöljáró éppen úgy vezetője a rábízottaknak, mint a magasabb rendű – mindketten felelősek a rájuk bízott lelkekért. Ezért helytelenül cselekszenek mindazok, akik elöljáróimat ócsárolják, megvetik, mert egyúttal Engem és isteni Szívemet csúfolják és veszik semmibe. Saját Véremmel szeretném a szívükbe írni: addig vagyok velük, amíg ők az elöljáróikkal, és addig vagyok egyesülve velük, amíg egyek elöljáróikkal. Olyan mértékben osztom kegyelmeim, amilyen mértékben elismernek Engem az elöljárókban.”

„Az a lélek, aki Engem elöljárójában elismer, eléri, hogy szeretete egyesüljön az Enyémmel, amint egy csepp víz a tenger vizével. És ekkor már nem a saját érdekét, hanem az Enyéimet keresi. Az ilyen lélek már nem tudna megsértődni, vagy másokat megsérteni. Mindegy neki, az első, vagy utolsó helyre kerül, elöljárója nemes, vagy alacsony születésű, dicsőség éri-e, avagy megszégyenülés. Még az sem érdekli, több, vagy kevesebb kegyelmet kap-e. Nem ismer lehetetlent, mert tudja, hogy a Mindenható maga lakik őbenne. Szeretet és béke, öröm és engedelmesség: ezek azok a szárnyak, amelyeken elöljárójához repül, aki pedig, mint erős sasmadár fiókáját a magasba, a felhők fölé, a végtelenbe röpíti.” „Amikor az Én jegyeseim elöljáróik intézkedéseit bírálgatják, nagy sziklát hengerítenek Elém, és megakadályozzák, hogy hozzájuk közeledjem, és velük egyesüljek.”

Az Úr szava az elöljárókhoz

„Amit jegyeseimre vonatkozóan mondottam, szolgáljon intésül az elöljárók számára, hogy ne magukat keressék, hanem alattvalóik javát. Ha észreveszik az utamra hengerített követ, igyekezzenek eltávolítani, és megakadályozni, hogy a kövek felhalmozódjanak, s Engem falként válasszanak el jegyeseimtől. Vigyázzanak, ne sodorják jegyeseimet abba a veszélybe, amely esetleg hivatásuk elhagyásához vezethet.”

Az Úr megmutatta nekem a szerzetesek hibáit: pl. a szeretetlenség, ellenszenv, türelmetlenség, képmutatás stb. Ezek azok a kövek, amelyeket az elöljáróknak el kell távolítaniuk.

Az önszeretet

Jézus mondta: „Kedves Leányom! A következő figyelmeztetés mindenkinek szól: kerüljétek önmagatokat! Kerüljétek saját elgondolásaitokat, a fertőző és mindig veszélyes képzelgést, a csalódásokba torkolló üres fantáziálást. Az önszeretet szüli mindazt a rosszat, ami lelketekre nézve veszélyt jelent. Gyermekeim! Ha igazat adtok tévelygő gondolataitoknak (e szónál Jézus két kezébe temette arcát és felsóhajtott), akkor Engem, aki minden vagyok fölcseréltek magatokkal, akik pedig semmi vagytok. Így lesztek az örökös kárhoztatás szolgálói és imádói. Imádkozzatok! Gondolkodjatok józanul! Bölcsen cselekedjetek, amíg veletek a kegyelem!”

A kegyelem útja

Egy szemlélődő imám közben Jézus így oktatott: „Az Én utam a lemondás és a kegyelem útja. Életetek irányzéka az legyen, hogy komoly igyekezettel járjátok útjaimat. Lelketek ellenségének útja a bálványozó önszeretet. Imádkozzatok, s a kegyelem útján járjatok! Én, Jézus, azt akarom, hogy szentséges Véremmel megváltott minden testvérem üdvözüljön, s Velem éljen együtt mindörökké.”

A nehézségek elviselése

Gyakran támadtak életemben nehézségeim, amelyekről beszámoltam Jézusnak. Egyszer így vigasztalt: „A sok nehézség és baj elviselése dicsőségemre szolgál, ha azokat szelíd alázattal, szótlanul fogadod el Kezemből, és Nekem a lelkek javára fölajánlod.”

A szegénység

Valaki a szegénység evangéliumi tanácsáról kérdezett engem. Elmondtam neki azt, amit Jézustól tanultam: „Nagyon téved az, aki arra gondol, hogy csak egy kis szobája legyen, s akkor máris megvalósította a szegénységet. Az a fontos, hogy szívetek ne ragaszkodjék senkihez és semmihez. Ha Engem helyeztek mindenek fölé, akkor lakhattok akár színarany palotában is, nem számít. Ha van valamitek, mondjátok érte: „Dicsőség Neked Uram!” Ha elveszítitek, ugyanígy mondjátok: „Dicsőség Neked, Uram!” Valaki rászorul közületek valamire? Mondjátok: „Itt van, rendelkezz vele, a tiéd.” Az a lényeg, hogy a külső dolgok ne kössék gúzsba a lelketeket, szabadon fussatok Uratok felé. Örüljetek, ha van, de legyetek készek bármikor visszaadni Istennek adományait.”

Keserűség

Jézus mondta: „Nem szeretem, ha keseregtek. Amíg a kegyelem állapotában vagytok, semmi okotok sincs a bánatra. Mindenkinek elpanaszoljátok, mi bánt benneteket, hogy vigasztalást nyerjetek, s csak legutoljára fordultok Hozzám. Miért engeditek, hogy a külső dolgok indítsanak örömre titeket? Azt szeretném, ha Én lennék az első, a legkedvesebb, akinek elmondjátok gondjaitokat; ha annyira bíznátok Bennem, hogy semmi okot sem lelnétek a további kesergésre.”

A nyelv tőr

Jelenlétemben jóakaratú emberek igaztalanul szidtak valakit, aki sírva védekezett. Jézus eközben így beszélt hozzám: „Látod, leányom, a nyelv olyan tőr, amely megsebezheti, akár meg is ölheti a lelket. „Aki felebarátját nyelvével sebzi, a kárhozat útján jár (Szentírás: Aki azt mondja felebarátjának „bolond”, méltó a kárhozatra). Minden mű, ami a legkisebb bűnnel dolgozik, eleve kudarcra van ítélve – mondd meg ezt vádló gyermekeimnek.” Eszközeim ne bízzák el magukat. Ha gőgösek lesznek, felhasználom, összetöröm és eldobom őket.” Mondd meg ezt! A másikhoz pedig így szólt: „Alázattal és derűsen fogadd ezeket a megaláztatásokat, mert semmi sem hasznosabb a lélek és ártalmasabb az önszeretet számára. Én is alázatos voltam, Elmélkedj erről. Alázatosság formájában akarok élni a lelkekben.”

Böjt

Jézus mondta: „Nem elegendő kenyéren és vízen böjtölni. A böjti nap legyen a harag, a zúgolódás, a szúrkálások böjtje is, a nyelvé, az ajaké; éljetek a test tisztaságában e napon. E teljes böjt nélkül hiába imádkoztok, kitárt karokkal, oda sem hallgatok. Ajkatok még véres szentáldozás után s máris gyaláztok Engem. Ezért nincs hatása a virrasztásnak és a kitárt karoknak.”

A sátán egyszer arra bíztatott:

- Átkozz meg engem!

- Nem vagy eléggé megátkozva? – kérdeztem. – Csak átkozz meg, szeretném ha gyűlölködnél, ezzel őrajta ütnék.

A legkisebb tövis

Jézus mondta: „Egész életedre megajándékoztalak töviskoronám legkisebb tövisének fájdalmával. Nem baj, ha a természet ellenkezik a fájdalommal. Az a lényeg, hogy szívesen hordozd e tüskét, áldj és dicsőíts érte úgy, ahogyan majd az örök boldogságban teszed. Amíg a tövis fájdalmát érzed, szíved Hozzám emelkedik; amíg a szíved Velem van, nem fogsz fájdalmat érezni. Ha isteni kezemből szabadon elfogadod ezt a szenvedést, bebizonyítod, hogy igazán szeretsz. Öleld hát örömmel magadhoz a tövis okozta gyötrelmeket!”

A két legnagyobb ellenség

Jézus tanított erre is: az önszeretetre és a sátánra kell vigyáznunk leginkább. Mert rendszerint e kettő visz bűnbe bennünket. Nem szabad vitába szállnunk egyikükkel sem. Ha valaki azt mondja: ilyen, vagy olyan vagy, azonnal egyetérteni vele: igen, igaza van. Az önszeretet ilyenkor megsértődik. Jézust kell szeretnünk nagyon, S ha vádolnak bennünket, rögtön Hozzá kell menekülnünk: nézd, Uram, ilyen vagyok. Ha vitába szállsz a sátánnal, máris támad valami, ami elválaszt Jézus szeretetétől. A Jézussal való állandó egyesültségből nem szabad kilépni.

A kedvetlenség

A kedvetlenség, a rosszkedv, a levertség: a sátán leghatásosabb eszköze, hogy a lelket a kétségbeesésbe kergesse, és megfossza a segítő kegyelmektől. Ilyenkor mondd: „Jézusom, szeretlek” – s a sátán eltűnik.

Kétszínűség, képmutatás

Jézus és a Boldogságos Szűz jelenlétében nincs helye kétszínűségnek, képmutatásnak.

Jézus „megvakítása”

Gyarlóságaimon gondolkoztam, és azon, hogyan kéne megjavulnom. Jézus így szólt: ”Ha nem lennének gyarlóságaid, gondoskodnék róla, hogy legyenek. Mit kotorászol a trágyadombon? Ott nem találsz meg Engem. Csak arra legyen gondod, hogy Engem szeress. Ha Engem szeretsz, nem látom, nem tudom bűneidet. A szeretet elvakít Engem. Ilyenkor nem látok mást, csak azt, hogy a lélek szeret Engem, és Én őt. Te mindig tisztátlan vagy, s ha arra várnék, hogy tiszta légy, sohasem tudnálak szeretni.

„Legyen meg a Te akaratod”

Egy alkalommal így tanított Jézus: „Te ne akarj semmit! Ne akarj se adni, se kapni, se élni, se meghalni; mert amikor te akarsz valamit, akkor Én nem vagyok képes benned azt akarni, amit Én akarok. Te ne akarj még szentté se lenni, hogy Én tudjalak szentté tenni. Mert ha te akarod az életszentséget, abban a fokban nem fogod elérni, ahogyan Én akarlak oda eljuttatni. Ha te nem akarsz semmit, akkor Én akarok benned mindent. Amit Én akarok benned és a te nevedben, az mindig szent és tökéletes lesz. Mert Én vagyok a tökéletesség és a szentség. Ha te valamit akarsz, az mindenkor tökéletlen lesz, mivel te is tökéletlen vagy. S mert te egy nyomorúságos és tökéletlen teremtmény vagy, nem vagy képes azt akarni, ami igazán tökéletes, szent és nemes. Ezért ne akarj semmit, hogy Én akarjak Benned. Mondd hát gyakran: „Legyen meg a te akaratod!” Így tettem Én is, mint Isten és ember, s most sem teszek másként.”

Más alkalommal ezeket a szavakat mondta: „Embertestvéreim szeretete olyan, mint egy erős fénycsóva: elvakít Engem! Ilyenkor nem látok mást, csak a szeretetet, csak a szeretetet.”

Tisztaság

Jézus mondta: ”Leányom! A lélek csak akkor tiszta, ha Én élek benne. A szeretet az, aminek nem tudok ellenállni.” Megkérdeztem: ”Jézusom, mit szeretsz bennem?” Jézus így válaszolt: ”Mi mást szeretnék? Önmagamat. Te csak csendben és nyugodtan szeress Engem, a többivel ne törődj. Ha Rajtam kívül valami mással foglalkozol, nem tudok hozzád szólni.” Jézus ekkor megtanított arra, ne foglalkozzam azzal a gondolattal, hogy meg fogok térni, én, magam, saját erőmből! Az emberi törekvések határt szabnak az Ő szabad cselekvésének, megkötik isteni kezét. A sátán, ha látja, hogy másként nem bír el egy lélekkel, fölkelti benne a mind nagyobb szentség elérésének vágyát. De e gondolat örve alatt a lélek önmagával foglalkozik, és nem Istennel.

Ha tudom, hogy a kegyelem állapotában vagyok, de mégis gyötörni kezd a bűntudat, így kell szólnom: ”Sátán, távozz tőlem! Én tudom, hogy semmi vagyok, de Jézus így szeret engem!” Jézushoz kell menekülni, csak Vele foglalkozni.

A panaszkodás

Jézus mondta: „A panaszkodó ember tömérdek bűnnel sérti meg isteni jóságomat. Az ilyen ember ajka legtöbbször önzésből, féltékenységből, hazugságból, dölyfösségből szól. Sokan, nagyon sokan kárhoznak el a szeretet ellen vétkező nyelv bűnei miatt.”

Meg kell semmisülnünk

Mérhetetlenül meg kell semmisülnünk az Úr Jézus előtt. Őt, a mindenség Urát csak az vonzza. ha mélységesen tudatában vagyunk saját semmiségünknek.